„Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. (19.) Mivel kezdődik Jézus egyik leglátványosabb csodatétele? Azzal, hogy egy csomó ember kíváncsi rá és Ő is kíváncsi rájuk. Megszánja […]

Nehéz megmondani, hogy valójában mit miért teszünk, éppen ezért, ma már tudományágak épülnek arra, hogy megmagyarázzák – beleásva lelkünk bugyraiba – azt, ami motiválja a tetteinket. Szegény Heródes, ha benne is vájkáltak volna a korabeli turkálók, akkor bizonyára kiderítették volna, hogy edómita apja molesztálta, samaritánus anyja verte, vagy felzavarta a márványterembe, mert nem ette meg a maceszgombóc levest. …

Egyszer a rendőrök megelégelték azt a sok ostoba viccet, amit az emberek – merő rosszindulatból – velük kapcsolatban terjesztettek. Mivel úgy érezték, hogy ezeknek a vicceknek semmi alapja nincsen, elhatározták, hogy valami nagyon különleges és egyedülálló tettel bizonyítják be, hogy mennyire értékesek és különlegesek a rendőrök a társadalom számára. …

„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” (44.) Évekkel ezelőtt jelentkezett egy idős hölgy, valamelyik híres galériában, hogy neki van egy nagyon régi rajza, amit egy kedves fiatal ember skiccelt neki papírra, akivel sokat nevettek a […]

Női princípium ide vagy oda, én maradtam továbbra is Ákos fan. Minden művészi attitűdjével együtt nekem nagyon egyben van a srác, versei üzennek, dallamai átsegítenek nehéz helyzeteken. Ráadásul – csak, hogy még egy kicsit magyarázzam a bizit – ő az, aki olyan kérdéseket is feltesz, olyan témákat is feszeget, amit sem a mainstream, sem az alter popkúltúra nem hajlandó. …

Ma megyünk Descartes után szabadon, aki pedig Augustinus után megy, ugyancsak szabadon, miközben létezésének értelmét kutatja. A jó öreg AA (Augustinus Aurelius) az Isten városáról írt művében, valahol a tizenegyedik könyvben elhinti a gondolatot, hogy „csalatkozom, tehát vagyok” s ebből jut el a francia filozófus a „gondolkodom, tehát vagyok” elvig. Létezésünk értelme, bizonyítéka, életfilozófiánk mélysége így lehet a csalódás, a gondolkodás s ki tudja még mi. …

Látszik, hogy nem messzire Széphalomtól pottyantott le a Mindenható, így én is igyekszem a nagy nyelvújítók nyomdokaiba lépni, s amúgy is csodás anyanyelvünket új kifejezésekkel gazdagítani. A mi családunk már csak ilyen, nem én vagyok az első nyelvújító forradalmár. Sohasem fogom elfelejteni a jelenetet, amikor a Scrabble-ből majdnem győztesen kikerülő öcsém arról győzködött minket, hogy az általa kirakott „csőkéknyál” szó teljesen értelmes és hasznos alkotója a magyar nyelvnek. …

Ha azt mondom, hogy kifejezetten rossz úszó vagyok, akkor azzal még nem mondtam el mindent. Nekem kimaradt a víz nagy és mindent elsöprő gyerekkori élménye, habár valami dereng egy iszapos tófenékről, meg egy kék szandálról, de nem igazán tudom összerakni ezeket az emlékképeket egy értelmes egésszé. Szóval nem a víz a lételemem, éppen ezért az évek során gazdagodtam olyan védelmi eszközökkel, amik egy felnőtt férfinál szinte kötelezően jelen vannak. …

Teljes sötétség, nyomasztó éjszaka, már alig várod, hogy vége legyen ennek az egésznek és végre jöjjön a nappal, a másnap, a pirkadat, ami egyben jelenti az új reményt és az új esélyt is. Van ebben valami kedves naivitás, valami gyermeki báj, azt hinni, hogy az, ami ma rossz volt, az majd holnap jobb lehet. …