Néha nehéz megmondani, hogy mit miért is teszünk. Ez ilyen egyszerű motivációs kérdés, mi adja a késztetést, az erőt, esetleg az ihletet, ahhoz, amit éppen csinálunk. Akkor, amikor szinte minden fronton tele vagyunk megélhetési bűnözőkkel, különösen is érdekes ez a kérdés. Egy pénzvilágban mindenkinek ára van, helyesebben: mindenkinek meg van az ára. …

Találkozik a kismalac a bátor nyuszikával.  – Szia, bátor nyuszika! Te tényleg nem félsz a rókától? – Tényleg.  – Veled tarthatok? Hallottam, hogy pont erre vadászik, és nagyon félek.  – Gyere. – felelte a nyuszika.  – Te bátor nyuszi – folytatta remegve a malac – már érzem, hogy itt a róka a közelben. Biztos nem félsz?  – Biztos. – felelte a nyuszika. – Már látom is, ott vicsorog. – visított a malac. – Hogyhogy téged nem esz meg, nyuszika? …

A mi Urunk, mivel igen nagy méltóság ám, megérdemeli, ámbár sohasem követeli magának, a megfelelő megnevezést és megszólítást. A zsidók szinte sportot űztek abból, hogyan is szólítsák meg azt a valakit, akinek neve annyira szent, hogy nemhogy kimondani, de még kigondolni sem szabad. Így aztán az „Isten nevei” szócikk igazán hosszúra és ütősre sikeredett, s a mai napig tetszőlegesen bővíthető. …

Nehéz néha megmondani, hogy milyen is a kapcsolat, amiben vagyunk. Le tudjuk írni a hangulatát, bizonyára vannak impulzusaink egymásról, de néha annyira bonyolult az emberi kapcsolatainkban rendet tenni. Láttam fiatalokat, akik egyszer csak felvették az őket nevelők nevét, igaz nem vérszerinti szüleik voltak, de mindent megtettek, amit egy szülőnek tennie kell: szerettek, védtek, emeltek, erőn felül hordozták nem vérszerinti gyermekeiket. …

Nyugi, semmi szpojler, mert még én sem láttam, de az élményt körülbelül hasonló szavakkal tudnám csak kifejezni. Néhány évvel ezelőtt ment a moziban, a DC moziverzum egy újabb műremeke (csak vicceltem, mű de nem remek), ami az előzetes kritikák alapján mindenképpen moziba csábított, mert ez egy olyan film volt, amit csak moziban szabad nézni. …

Most a papság dolgai következnek, nagyon hálás, mindig aktuális téma, aki benne van, azért szereti, aki pedig messziről szemléli, az pedig nagyon kíváncsi erre a világra. A napokban több írás is a kezembe akadt, amik vagy a lelkészek prédikációs stílusát, vagy éppen az identitását vették „blogcső” alá. Mindig élvezettel olvasom ezeket, hogyan is látnak minket kívülről, mennyi feltételezés, mennyi téveszme, mennyi mesébe illő gondolat erről a furcsa világról. …

Most én is újra hasznosíthatok egy régi rigmust, talán az egyik legjobbat, amit ifjúkoromban dudorásztam. Abban az időben éltük a magyar rap újításait, maga a műfaj is teljesen új volt, mi pedig faltuk a jobbnál jobb szövegeket. Talán az egyik legemlékezetesebb a geszti féle Rapülők hullám volt, akiknek betéve tudtuk minden szövegét. …

Az egész életünk egy nagy egybefüggő tanulási folyamat, legalábbis reménység szerint. Persze biztos vannak kivételek, de ők ma nem játszanak, sőt, akár elrettentő példaként is állhatnának előttünk. Mert aki azt mondja, hogy nem tanul tovább, az a legnagyobb fejlődési lehetőséget utasítja el az életében. Nyilván itt nem arra gondolok, hogy valaki beint az iskolarendszernek, hanem amikor valaki végső gőgjében úgy dönt, ő már készen van és nincsen szüksége arra, hogy bármerre is fejlődjön. …

Valamelyik nap sikerült bepótolnom a Trónok harca utolsó évadjának pár kimaradt részét, s próbáltam felvenni a fonalat királyságok, uralkodók, házak és hűbéreseik tárgykörében. Mondanom sem kell, hogy azért vannak nevek és sztorik, amiknek nem nagyon sikerül bennem egy korábbi információhoz csatlakozniuk. Pedig figyeltem, egy darabig még a könyveket is elolvastam, de ez az utóbbi pár epizód azért rendesen összekavart. …