Népszerű téma mostanság a „mamahotel-papabank” kérdésköre, ami ugye az otthonlakó harmincasok szükségszerű és/vagy kényelmes létformájának a pszichológiai szétcincálása. Nem megyek bele mélyen, mert nincs is értelme, de ugye az alap kérdése a témának, hogy mikor és hogyan nő fel az ember, akarunk-e még gyermekek maradni, esetleg meddig és hogyan akarunk gyermekek maradni. …

Nem is tudom, csak úgy elővesz néha ez az érzés, de akkor olyan elemi erővel tör rám, olyan fájóan, hogy muszáj engednem neki. Biztos tudod miről beszélek, ez pontosan az, amikor felteszi az ember magának a kérdést, hogy most akkor én vagyok bolond, vagy mindenki más? …

Önmegfigyeléses ömlengés következik. Azért ömlengés, mert nem tudok, csakis túlzóan és túláradóan nyilatkozni erről a kérdésről. Amikor azt érzem, hogy kezd a kreativitásom és az ötletességem fogyatkozni, akkor nagyon erős a késztetés, hogy az önsajnálat sűrű bugyraiba temessem bele magam. Mert ha az ember kreativitását veszti, akkor nagyon nehéz azt pótolni, vagy egyáltalán megtalálni a megoldást erre a problémára. …

Sokféle olyan emberi tulajdonság van, ami ki tudja borítani az embert, és itt konkrétan arra gondolok, ami mindenkiben kiborít, függetlenül attól, hogy milyen viszonyban is vagy az adott személlyel. Nem tudom kinek mi, nekem a legkiakasztóbb, legmegdöbbentőbb és legfelfoghatatlanabb az emberi kicsinyesség. …

Mindig rizikófaktor, amikor olyan témához nyúlok, amihez nem nagyon értek, vagy legalábbis a kötelező alaptudáson túl, nincs mélyebb információm a dolgokról. Ma a fizika és a teológia összekötésére teszek egy kósza kísérletet, legalábbis egy pár perc erejéig. Persze nem vagyok egy nagy fizikus, de vannak dolgok amire még emlékszem. Az egyik legfontosabb fizikai törvény az energiamegmaradás törvénye, ami ugye kb. azt mondja ki, hogy a külső hatásoktól elzárt, egymással mechanikai és termikus kölcsönhatásban lévő testek összes energiája nem változik, beleértve a mechanikai energiák és a belső energia változását is. …

Van egy nagyon beteg vicc az adott témában, de hát miért is ne írnám le ide?! Na szóval, hogy hívják azt, amikor egy terroristákkal teli repülőgép lezuhan és pont ráesik egy terroristákat szállító vonatra? – Igen, pontosan úgy. Ez a tömegszerencse…

Van a konyhánkban egy falrészlet, amit sikerült fekete táblafestékkel lekennünk, azért, hogy életünk nagy bölcsességeit oda írjuk fel. Főleg nagyfiam használja, aki időről-időre örökérvényű igazságokat helyez el a falon. Most is ott virít egy bölcsesség, aminek az eredetét nem ismerem, de gondolatiságának mélysége és nyilvánvaló igazsága engem is rendre int és utasít. …

Most jön a mégisláttamaszuiszájdszkvadot kezdetű bejegyzés, de csak azért, mert ezzel magamnak is adós vagyok. Nincs más, mint megnézni a szirmaikritikát, azt hiszem mindent elmond a filmről, azt is, amit lehet és azt is,  amit szabad. Nem kellene egy ilyen közegben kiemelni, de tényleg Jókerné hátsója alakítja a legnagyobbat a filmben, plusz mínusz egy-két említésre méltó jelenet. …

Hála legyen az Istennek, hogy én még nem kellett megéljem, milyen is a háború, milyen is fegyvert fogni és harcolni. Nagypapám történetei még vissza-visszatérnek, hiszen ő harcolt a finn-orosz háborúban, ha mással nem, akkor az elemekkel, meg a síléccel. De az bizonyos, hogy a háború elemi erejét ő közvetlen közelről megérezte. Persze ahogyan elmesélte nekünk, inkább tűnt kalandos szórakozásnak, mint élet-halál harcnak, de már kisgyermekkorunkban is megéreztünk valamit ennek az egésznek a szörnyűségéből. …