Sokféle olyan emberi tulajdonság van, ami ki tudja borítani az embert, és itt konkrétan arra gondolok, ami mindenkiben kiborít, függetlenül attól, hogy milyen viszonyban is vagy az adott személlyel. Nem tudom kinek mi, nekem a legkiakasztóbb, legmegdöbbentőbb és legfelfoghatatlanabb az emberi kicsinyesség. …

Mindig rizikófaktor, amikor olyan témához nyúlok, amihez nem nagyon értek, vagy legalábbis a kötelező alaptudáson túl, nincs mélyebb információm a dolgokról. Ma a fizika és a teológia összekötésére teszek egy kósza kísérletet, legalábbis egy pár perc erejéig. Persze nem vagyok egy nagy fizikus, de vannak dolgok amire még emlékszem. Az egyik legfontosabb fizikai törvény az energiamegmaradás törvénye, ami ugye kb. azt mondja ki, hogy a külső hatásoktól elzárt, egymással mechanikai és termikus kölcsönhatásban lévő testek összes energiája nem változik, beleértve a mechanikai energiák és a belső energia változását is. …

Van egy nagyon beteg vicc az adott témában, de hát miért is ne írnám le ide?! Na szóval, hogy hívják azt, amikor egy terroristákkal teli repülőgép lezuhan és pont ráesik egy terroristákat szállító vonatra? – Igen, pontosan úgy. Ez a tömegszerencse…

Van a konyhánkban egy falrészlet, amit sikerült fekete táblafestékkel lekennünk, azért, hogy életünk nagy bölcsességeit oda írjuk fel. Főleg nagyfiam használja, aki időről-időre örökérvényű igazságokat helyez el a falon. Most is ott virít egy bölcsesség, aminek az eredetét nem ismerem, de gondolatiságának mélysége és nyilvánvaló igazsága engem is rendre int és utasít. …

Most jön a mégisláttamaszuiszájdszkvadot kezdetű bejegyzés, de csak azért, mert ezzel magamnak is adós vagyok. Nincs más, mint megnézni a szirmaikritikát, azt hiszem mindent elmond a filmről, azt is, amit lehet és azt is,  amit szabad. Nem kellene egy ilyen közegben kiemelni, de tényleg Jókerné hátsója alakítja a legnagyobbat a filmben, plusz mínusz egy-két említésre méltó jelenet. …

Hála legyen az Istennek, hogy én még nem kellett megéljem, milyen is a háború, milyen is fegyvert fogni és harcolni. Nagypapám történetei még vissza-visszatérnek, hiszen ő harcolt a finn-orosz háborúban, ha mással nem, akkor az elemekkel, meg a síléccel. De az bizonyos, hogy a háború elemi erejét ő közvetlen közelről megérezte. Persze ahogyan elmesélte nekünk, inkább tűnt kalandos szórakozásnak, mint élet-halál harcnak, de már kisgyermekkorunkban is megéreztünk valamit ennek az egésznek a szörnyűségéből. …

Igazság szerint helyesebb lett volna azt írnom, hogy „kiküldetés”, mert csak jobban fedi a mai témánkat, de aztán mégis ennél a kurta-furcsa fogalomnál maradtam. Hiszen minden keresztyén ember megbízatásban van, még ha nehéz ezt jól érteni, s még nehezebb jól is csinálni. Mert az, aki megbíz minket láthatatlan, s úgy áll ott a hátunk mögött, úgy fegyelmez minket, úgy tart szemmel, hogy közben mi erről mit sem tudunk. …

Néha nehéz megmondani, hogy mit miért is teszünk. Ez ilyen egyszerű motivációs kérdés, mi adja a késztetést, az erőt, esetleg az ihletet, ahhoz, amit éppen csinálunk. Akkor, amikor szinte minden fronton tele vagyunk megélhetési bűnözőkkel, különösen is érdekes ez a kérdés. Egy pénzvilágban mindenkinek ára van, helyesebben: mindenkinek meg van az ára. …

Találkozik a kismalac a bátor nyuszikával.  – Szia, bátor nyuszika! Te tényleg nem félsz a rókától? – Tényleg.  – Veled tarthatok? Hallottam, hogy pont erre vadászik, és nagyon félek.  – Gyere. – felelte a nyuszika.  – Te bátor nyuszi – folytatta remegve a malac – már érzem, hogy itt a róka a közelben. Biztos nem félsz?  – Biztos. – felelte a nyuszika. – Már látom is, ott vicsorog. – visított a malac. – Hogyhogy téged nem esz meg, nyuszika? …