Biztosan ismerős az érzés, amikor a kora reggel pittyegő, rezgő, hárfázó, szirénázó (ki mit preferál ébresztő gyanánt az okoskütyüjén) ébresztés egy kedves legyintéssel pár percre elodázható. Mintha az alvás után következő pár perc szundizás – innen a funkció szundi beceneve is – értékesebb lenne, mint az egész estés alvás. …

Nem tudom, most éppen hol tart a „Láthatatlan színház” projekt, de bennem annyira erős élményként maradt meg még egyetemista koromból, hogy ezt is meg kell, hogy idézzem nektek. Persze most fanyaloghatsz, hogy minek nekünk láthatatlan, amikor körbe vesz minket a látható, ráadásul az is olyan vacakul van megrendezve, hogy lassan valamennyien ki akarunk szaladni a nézőtérről, de legalábbis az országból biztosan. A „Láthatalan színház” nekem örök élmény volt, ráadásul nemcsak mint játékos, hanem, mint segítő is részt vehettem benne. …

In medias res hadd kezdjem azzal, hogy ez a ma reggeli kifejezetten azoknak szól, akiknek fontos az Úr igéje. Akiknek számít az Isten szava, s ezt nemcsak szavakkal próbálják bizonyítani, hanem minden erejükkel megpróbálnak aszerint élni. …

Megint egy kis előremutatás arra az időszakra, ha majd egyszer lesz egy fiad, vagy kettő, vagy ki tudja mennyi. Egy fiú neveléséhez hozzá tartoznak olyan kötelező kellékek és elemek, mint a katona és a hős, vagy egy személyben mindkettő. Minden korszaknak megvannak ezek a hőstípusai, nekem még Old Shatterhand volt az a hős, aki megtestesített mindent. Erő és jellem, türelem és alázat, minden, ami ahhoz kell, hogy valakiből hős váljék. …

Mielőtt azt hinnéd, hogy bármit tehetsz ezen a világon, hadd ajánljak neked egy kiváló muvit, vmi olyat, amit tényleg érdemes megnézni. Igaz, elsőre talán rettentően hat, hogy Ashton Kutcher az egyik főszereplő, de kivételesen ez jó alakítás, nem a szokásos kedves balfék. A „Pillangóhatás” azért zseniális film (megjegyzem 7.7 kapott az IMDb-n) mert valami olyat piszkál meg, amin tényleg nem szoktunk elgondolkodni, vagy nem igazán gondolkodunk el rajta komolyan. …

Talán még van, aki emlékszik a 2012-es X-faktorra. Voltak profi produkciók, zseniális éneklések, meg sok középszerű műsoridőtöltő előadás is. De az a fajta feszültség, ami hétről-hétre együtt mozgott a mi Zámbó Krisztiánunkkal, az sem az eddigi, sem az ezutáni szériákban nem lesz többet. Krisztiánból csak egy van. Zseniális műsorelem volt, mi meg vártuk és néztük, hogy a Keresztes lovag istentelenül hamis éneklése mikor veri ki a teljes biztosítószekrényt az igényes mentoroknál. …

Eddig még nem volt priuszom, de ha még egyszer elkövetem azt a hibát, hogy bármilyen fajta politikai beszélgetést megnézek, akkor biztosan lesz. Valamelyik este végignéztem egy Gordonkás beszélgetést ahol csak úgy repkedtek a Millák, meg a bölcsességek, s úgy éreztem, hogy ha nem csapkodom valakinek a fejét egy kemény és dudoros tárgyba, akkor meg sem tudok majd nyugodni. …

Ha van gyereked, akkor tudod, hogy miről beszélek, ha még nincs akkor pedig jól jegyezd meg ezt az egészet, hogy el ne kövesd azt a hibát amit én is. Mert ugye amikor az ember össze van zárva hosszú útra a családjával, akkor igyekszik a rendelkezésre álló összes szórakoztató eszközt bevetni, hogy a gyerek kibírja az utat minimális hisztivel. Amikor én gyerek voltam, akkor az atyai szigor, meg a kaja volt az, ami működött, e kettő képes volt elég sokáig laposban tartani az arcunkat. …

Azt hiszem, az egyik legnagyobb becsapás az, amikor azt gondoljuk, hogy a kishazugságok nem okoznak nagy bajt, vagy a kis gonoszság még valahogy elfér az életünkben. Mert ugye mi baj lenne abból, ha egy kicsit csúsztatok, ha egy kicsit lopok, egy kicsit bántok, végül is emberek vagyunk nem? Meg ugye egy kis hiba még nem hiba, meg abból nem is lehet világtragédia, maximum csak egy kis baj, attól meg nem dől össze a világ. …