Nem olyan régen bevezettek engem a szentek-szentjébe, a titkok-titkába, a játékok-játékába, a monopoly varázslatos és szövevényes útvesztőibe. Nagyjából a szilveszterünk is ezzel telt, összeültünk monopolizni, adtunk, vettünk, licitáltunk, hihetetlen üzletek köttettek, ingatlanok cseréltek gazdát csőd közeli helyzetben, dőlt be hitel, voltunk börtönben, míg végül valaki csődbe ment, jelezve ezzel a játék végét. …

Ha jól tévedek, akkor volt egy kedves cserediákunk egy „megnemnevezett” iskolában, aki a messzi Ausztráliából csöppent közénk egy teljes évre, hogy egy kis kultúrát és ungaricumot csepegtessen az angolszász kultúrában felhígult vérébe. …

Már én is félve írok ki szavakat, s ennek fényében, így rögtön magyarázkodással kezdem: a címben szereplő helyesírási hiba, igaz, hogy kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát,de kivételesen tudatos, hogy egy aprócska o betűt a-ra cseréltünk. Mert ugye az eredeti szó ismerős lehet azoknak, akik otthon vannak egy kicsit a zeneművészet és a zeneelmélet terén …

Tessék némi latinos műveltséget erőltetni magunkra, ha már eddig nem sikerült, akkor legalább ma reggel. Igazság szerint, ha másra nem, akkor talán emlékszel a Gyalog-galopp egyik klasszikus jelenetére, amikor is a fekete lovag lassú lemészárlása után a következő vágókép az, ahogy szimpatikus szerzetesek …

„Másnap azonban fogott egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy meghalt. Utána Hazáél lett a király.” (15.) Akkor is, ha most milliók sikoltoznak, így fejezve ki nemtetszésüket, de el kell mondjam, hogy a Jurassic Park III. óta fenntartásokkal kezelem a mi jó öreg Steven Spielbergünket, pedig azt a hibáját és botlását leszámítva […]

Ama beszélgetés pedig imigyen hangzék vala: „Eszkúzi. szinyori, arrivedercsi. – Ispán, hát ez ki? – Kicsoda kegyelmed? – Bondzsorno, szinyori, obenuto ámilánó viá Döbrög prekonsztrukcióne uno pikoló kasztelló petrincsine Kárló Álbertó Cselenzá, unzó kvisztó kasztelló mányifikó enzono takkiá fóni. …

Nem karácsony-, hanem valóságidézés, hiszen mindannyian vakon kezdjük ezt az életet, a szemünk ugyan nyitva, de még nem rácsodálkozva a világ igazi arcára. Mind vak, aki erre a világra születik, mert először csak magát látja, vagy azt a keveset, aki körülötte él, s nem látja meg Istent és az Ő csodáit. …

Mert mi emberek ilyenek vagyunk, kell a felhajtás, kell a sótime, kell az, hogy valami látványos és elképesztő legyen, mert már meg sem elégedünk az egyszerű megoldásokkal. Tudom, hogy gonosz dolog ezeket itt kibeszélni, de sajnos mi keresztyének nagyon sokszor elfelejtjük, hogy a mi Messiásunk, a mi Jézus Krisztusunk (hát igen, ez a kisajátítós „mi” a kedvencem) végtelenül egyszerű módon tette nyilvánvalóvá az Isten akaratát. …

Aki egy kicsit jobban beleássa magát a gasztronómia rejtett és sokféle illattal terhelt világába, az hamar rá fog jönni, hogy minden korszaknak megvan a maga favorit alapanyaga és technikája, mint ahogyan mindig van olyan is, amire ráfogják, hogy elavult, ósdi és persze borzasztó egészségtelen. …