Akik régóta olvasnak minket, azok bizonyára észreveszik, hogy az itt szereplő írások, áhítatok és cikkek, gyakran magukon viselik annak a lelkiállapotát és életaktualitásait, aki éppen tollat, vagy klaviatúrát ragadott, önmaga és mások építésére. Ma nekem nagy a szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet, legalább annyira, mint akkor Pálnak. Dióhéjban a helyzet a következő: míg Budapesten Rumini (Berg Judit csoda mesesorozata) …

Híres evangélista járt a városban egy evangélizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet. De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy megkérdezi valakitől, hogy merre is menjen. Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott és így szólt: …

Ritkán írjuk le, hogyan is születnek ezek a reggeli áhítatok, szösszenetek, elgondolkodtató, napkezdő ”pársorok”. Ezek azok a kulisszatitkok, amikre néha jobb is, ha nem derül fény. A mai lehet az egyedüli kivétel, hiszen az egész a kulisszatitokról szól. Amit csak a bennfentesek tudnak és ismernek, ami nem is igazán tartozik senki másra, s amit, talán mások meg sem értenének. Szóval ez a ma reggeli ige, éppen kifogóban volt rajtam, lassan két órája meredtem a képernyőre …

Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ. …

Lehet, hogy neked fel sem tűnik, de én önérzetes keresztyén vagyok, szóval engem azért vérig sértenek Pál apostol szavai. Pökhendi, mint mindig, fellengzős és engem teljesen maga alá gyűr ez a stílus. Még hogy ő nem szégyelli az evangéliumot, kérdezem én – Te szégyelled? – Vagy én szégyellem? Egyáltalán ki szégyelli az evangéliumot? Azért nekünk is van önérzetünk, nemcsak Pál apostolnak. …

Nem tudom, pontosan mit is jelenthet a „letye-petye-lepetye”, de sejtésem szerint a költő így próbálta megragadni azt a tempót, ahogyan a mondókában idézett öreg mamák fogakban kopottas, szavakban annál inkább bővelkedő szájszerkezete szólásra emelkedik, s ontja magából a felesleges információkat. Engem a pletyka tönkre tesz. …

Az elmúlt napok tragikus híre volt, hogy két gimis diák elfelejtette a fizika és magyar órán tanultakat, tehervagon tetejére másztak, aztán történt, ami ilyenkor történni szokott, mindenki tette a dolgát. Állítólag a 25.000 Volt is, meg a Jó Isten is, hiszen a srácok még élnek, annak ellenére, hogy iszonytató erejű feszültség haladt át a testükön. …

Elegem van már a világvégékből. De komolyan. Meg abból is, hogy vannak olyanok, akik képesek ezeket a meséket egy az egyben elhinni, s engedni, hogy így befolyásolják az életük menetét. Elzárják a gázcsapokat, elolvadnak a jéghegyek, nyer az összevisszafogás! Vagy vegyük csak az inka világvégét, amikor is egyszer csak véget ért az inkák ősi naptára! …

Az öreg székely olvassa a Bukaresti Igaz Szó magazinban, jelenleg ott tart a világ, leegyszerűsítve a geopolitikai és túlnépesedési kérdéseket, hogy minden ötödik ember kínai. Vakarja az öreg a füle tövit, gondolkodik erősen, hümmög, ízlelgeti a nem egyszerű információt …