Nem nosztalgiázok, csak a kezembe akadt ma reggel egy karácsonyi ajándékos szatyor vagy papírtasak, pontosan nem is tudom mi ez. Az ajándék jó helyre került, a tasak a papírszemét mellett landolt. Ahogy nézegetem, forgatom, azon tűnődöm: mi is marad egy ünnepből? Minősíti-e az akkor és ott hangulatát az, hogy itt és most mennyi van meg még belőle?! …

Tegnap reggel úgy keltem fel, hogy szikla szilárdan biztos voltam abban, hogy részt veszek az istentiszteleten. Online református istentisztelet, online úrvacsora, végre egy kiemelt alkalom, ahol a saját bőrömön tesztelhetek új liturgiai formákat! Ez a gondolat annyira felvillanyozott, hogy gyorsan magamra kaptam a ruhám, kutyát parkba el, reggeli eü. séta neki, nekem gondolatébresztő, parkból rohanva haza, mert találkoztunk egy hajléktalan bácsival, aztán vissza hozzá a parkba finom húsvéti reggelivel, aztán újra haza. …

„Polgármesteri hivatal nélkül maradt, ezt korábban úgy mondták: tanácstalan.” – hangzott sok-sok évvel ezelőtt a magyar zenei humor koronázatlan királyainak furfangos frázisa.  Talán még némi aktualitása is lenne ennek a sornak, látva a főváros egyik idősek otthonának problémáit, de most a tanácstalan kifejezés jobban izgatja a fantáziámat. …

Nagyszombat csendjébe – tekintettel arra, hogy hetek óta csendben vagyunk – hadd csempésszek be egy kis rejtvényt. Mert akárhogyan is töröm a fejem, nem tudok rájönni, hogy melyik egyházi hagyománynak az igájába hajtsam magam. Mert amikor próbálom elképzelni a nagyszombati események előzményét, akkor megint – főleg a filmes élményeimnek köszönhetően – gondban vagyok Jézus Krisztus keresztjével kapcsolatban. …

Ha azt a nevet emlegetem, hogy Voltaire, akkor az én generációm még felkapja a fejét, nyugi, nem azért, mert olyan vének vagyunk, hogy élőben hallottuk őt, hanem mert nekünk még meg kellett őt rendesen tanulni. Aki tanult egy kis filozófiát valaha is, annak tudnia kell, ki is az a Voltaire, de az irodalom oktatás is, egy időben még dolgozott vele. …

Nézőpont nélkül nincs látvány. Ez a perspektívizmus egyik fontos alaptétele. Persze kérdés, hogy egy dolog különböző nézőpontból vizsgált látványa milyen viszonyban van az összes többi látvánnyal és magával a dologgal. Csavarjunk rajta még egyet és gondolkodjunk el azon, hogy létezhet-e olyan nézőpont, amikor a látvány pontosan megegyezik magával a teljes dologgal?! …

Mostanában megszaporodtak a Szent Földre szervezett társas utazások, legalábbis a vírushelyzet előtt több ismerős is megosztotta, hogy ilyen vagy olyan csoport nekiindul Izraelnek. Vadregényes tájak, szent lábnyomok, biztos jó hangulata lehet egy ilyen útnak. Persze megvannak a maga veszélyei is. Egy férfi oda vitte el a feleségét a 50. házassági évfordulójukra, aki sajnálatos módon Jeruzsálemben álmában elhunyt. …

Ember emlékezet óta nem volt olyan, legalábbis az én emberi emlékezetem szerint, hogy ne tartottak volna március 15.-én ünnepi megemlékezést. Persze voltak olyanok, amikről ártatlan szemlélőként azt gondoltam, hogy bárcsak ne tartották volna meg, de a színészi bénázás vagy a miniszterelnöki közhelyezés sem tudta elvenni az emberek kedvét attól, hogy megéljék a nemzet ünnepi pillanatát. …

Amikor ma reggel meghallottam, hogy meghalt Max von Sydow hirtelen elkezdett lepörögni előttem az összes olyan film, amiben maradandót alkotott. Bergman életmű, vagy az Ördögüző, neked meg biztos ismerős a Trónok harca „Hodorajtótapogatósmiértlettembolond” epizódjából, mert ő volt a háromszemű holló. Aztán bevillant, hogy milyen zseniálisat alakított a „Tű a szénakazalban” című filmben, ahol ő volt Henry Faber, vagyis a Die Nadel fedőnevű német kém, aki megpróbálja átírni a történelmet. …