Egy felebarát naplójából: Azt hiszem, valami nagyon felszakadt most bennem, hónapok feszültsége, kimondatlan szavak, benyelt indulatok. Nem terhelnélek a részletekkel, de a lényeg annyi, hogy újraszámoltam a barátaim. Miért is? Azért, mert rá kellett, hogy döbbenjek, a szeretet nem tesz rosszat, sem a felebarátnak, sem az egésznek. Arra is rájöttem, hogy sajnos sok fele-barátom volt, aki azt a látszatot akarta kelteni, hogy barát, félig-meddig, de tettei bizonyítják, hogy egyáltalán nem az. …

Egy nagyon kedves és figyelmes orvos így szólt a betegéhez: – Kedves Uram! A vizsgálatunk kiderítette, hogy önnek igen komoly problémái vannak a gerincével. Mondhatnám azt is, hogy kóros elváltozást találtunk a gerince felső részén, ami akár még arra is engedne következtetni minket, hogy az ön élete – hogy úgy mondjam – közvetlen veszélynek van kitéve! …

Tegnap délután nagyon kedvesen és figyelmesen felhívott egy kappanhangú propagandista (ezen a ghandistán elméláztam kicsit, hogy lehetne a béke hírnöke is, de közben nem), aki előre felvett szakszöveggel tolta az arcomba, hogy aki hazafi, az felmegy ünnepelni a fővárosba március 15.-n. Sőt mi több, csak az-az ember és csak az a magyar, aki csatlakozik a békemenethez. …

Nem nosztalgiázok, csak a kezembe akadt ma reggel egy karácsonyi ajándékos szatyor vagy papírtasak, pontosan nem is tudom mi ez. Az ajándék jó helyre került, a tasak a papírszemét mellett landolt. Ahogy nézegetem, forgatom, azon tűnődöm: mi is marad egy ünnepből? Minősíti-e az akkor és ott hangulatát az, hogy itt és most mennyi van meg még belőle?! …

Tegnap reggel úgy keltem fel, hogy szikla szilárdan biztos voltam abban, hogy részt veszek az istentiszteleten. Online református istentisztelet, online úrvacsora, végre egy kiemelt alkalom, ahol a saját bőrömön tesztelhetek új liturgiai formákat! Ez a gondolat annyira felvillanyozott, hogy gyorsan magamra kaptam a ruhám, kutyát parkba el, reggeli eü. séta neki, nekem gondolatébresztő, parkból rohanva haza, mert találkoztunk egy hajléktalan bácsival, aztán vissza hozzá a parkba finom húsvéti reggelivel, aztán újra haza. …

„Polgármesteri hivatal nélkül maradt, ezt korábban úgy mondták: tanácstalan.” – hangzott sok-sok évvel ezelőtt a magyar zenei humor koronázatlan királyainak furfangos frázisa.  Talán még némi aktualitása is lenne ennek a sornak, látva a főváros egyik idősek otthonának problémáit, de most a tanácstalan kifejezés jobban izgatja a fantáziámat. …

Nagyszombat csendjébe – tekintettel arra, hogy hetek óta csendben vagyunk – hadd csempésszek be egy kis rejtvényt. Mert akárhogyan is töröm a fejem, nem tudok rájönni, hogy melyik egyházi hagyománynak az igájába hajtsam magam. Mert amikor próbálom elképzelni a nagyszombati események előzményét, akkor megint – főleg a filmes élményeimnek köszönhetően – gondban vagyok Jézus Krisztus keresztjével kapcsolatban. …

Ha azt a nevet emlegetem, hogy Voltaire, akkor az én generációm még felkapja a fejét, nyugi, nem azért, mert olyan vének vagyunk, hogy élőben hallottuk őt, hanem mert nekünk még meg kellett őt rendesen tanulni. Aki tanult egy kis filozófiát valaha is, annak tudnia kell, ki is az a Voltaire, de az irodalom oktatás is, egy időben még dolgozott vele. …

Nézőpont nélkül nincs látvány. Ez a perspektívizmus egyik fontos alaptétele. Persze kérdés, hogy egy dolog különböző nézőpontból vizsgált látványa milyen viszonyban van az összes többi látvánnyal és magával a dologgal. Csavarjunk rajta még egyet és gondolkodjunk el azon, hogy létezhet-e olyan nézőpont, amikor a látvány pontosan megegyezik magával a teljes dologgal?! …