„…a világ, benne te és én, benne a sok-sok rossz és méltatlan emberi indulat már legyőzetett. Akkor ott, azon a kereszten az első és egyetlen Krisztus által. Ő mutatta meg, hogy van még igazi szeretet ezen a világon.”

Nem igazán volt még tavaszunk, legalábbis az időjárás tekintetében, az igazi meleg csak mintha most kezdene megjönni, ami külön öröm lesz a munkahelyen és iskolában „melegedőknek”. A melegedés furcsa emlékeket ébreszt bennem, egyszer egy nagy melegben felvonuló maszkos fiatalembernél –évekkel ezelőtt láttam a képet – volt egy tábla, rajta az írás: „Szeretem Jézust, de a barátomat is!”. …

A pálfordulás talán ismerős lehet neked, igaz teológiailag téves a kifejezés, hiszen saulfordulásként lehetne igazán értelme, de már ez így marad, mint annyi minden az életben. Arra használjuk, amikor valakinek az élete egyszer csak elindul teljesen a másik irányba, amikor szöges ellentétje lesz annak, ami volt. Ma egy új teológiai szakszót fogok bevezetni, ami azt próbálja körülírni, hogy milyen az a lelkesedésből és emberi akarásból táplálkozó indulat, amely megfogadja, hogy valami nagyot tesz, de mivel nem tudja mit is fogadott meg, ezért tuti belebukik. …

Minden emberi kapcsolatban átütő erejű és hosszútávon is előremutató az, amikor emberek valamiben meg tudnak egyezni és egyet tudnak érteni. Akkor, amikor végre közös elhatározásra jutnak, s egy közös célban megegyeznek. Elnézve az emberi kapcsolataimat, mindig akkor történt valami nagy csoda, ha képesek voltunk egyetérteni, szavak, fogalmak és célok alatt. …

Minek veszel terepjárót, ha úgysem mész vele terepre, max. a legközelebbi TESCO parkolójáig, vagy a még közelebbi benzinkút szendvics shopjáig?! Minek nézel főzőműsorokat a tévében, ha sohasem veszed rá magad, hogy egyszer fakanalat ragadva nekiess a főzésnek és ráérezz a gasztronómia igazi értékére és értelmére?! Minek jársz sportszer boltba, ha sohasem vetted még rá magad, hogy csakugyan felhúzd azt a „csúcs” túracipőt és nekiindulj a hegyeknek, hogy végre ne csak TV-ben láss fákat és érezd a természet csodás illatát?! …

Tehát akkor kinek kell újjászületni?  Annak, akinek az élete láthatóan nem mutatja az újjászületés jeleit. Aki alkoholista és iszik, aki dohányzik, akinek ilyen vagy olyan szenvedélye esetleg életbetegsége van. A legtöbbször, mi az újjászületést ilyen külső jelekhez kötjük: mert aki újjászületett keresztyén ember, az nem iszik, max. csak az úrvacsorakor nedvesíti meg szent ajkait a Krisztus vérével, nem dohányzik, mert a Szentlélek templomát nem illik felgyújtani…

Alig indult el az újév, máris napvilágot láttak a legfrissebb statisztikák, hogyan is zártuk 2018-at, miben voltunk jók, jobbak, esetleg sokkal gyengébbek, mint mások. Sajnos még mindig nagyon magas világszerte – ha az egész évre szétosztva nézzük – a Karácsonykor megkísérelt öngyilkosságok száma. Olyan tragikus ez. A szeretet ünnepén szállnak ki a legtöbben az életből, mert ugye ilyenkor a legélesebb a különbség az életünk helyzetei között. …

Szoktam irigyelni azokat, akik olyan rendszerben dolgoznak, ahol a minőségbiztosítás létező és mérhető valóság. Ahol bizonyos szint alá nem mennek, ahol nem hangzik mindenki felmentéseként az „így sikerült”, „emberek vagyunk”, „örülj, hogy egyáltalán van” evörgrín. Mert ugye a mi köreinkben, az evangélium hirdetésének szent ügye körül mindig az utolsó felmentő szó, a „legalább elmondtuk” „legalább hirdettük” jelmondat. …

Van már olyan, mert láttam, hogy „keresztyén közgazdaságtan”, aminek nem ismerem ugyan a részleteit, de már maga az ötlet is nagyon megtetszett. Néha megkísért ugyanis a gondolat, hogy a Szentírást nagyon szent és elvont szinten tudjam csak értelmezni, filozófiai mélységeibe elmerülni, miközben az egész a hétköznapi életünk leghétköznapibb dolgairól (is) szól. …