„Ennek a hetedik hónapnak a tizedik napján tartsatok szent összejövetelt. Tartóztassátok meg magatokat, és semmiféle munkát ne végezzetek.” (7.)
Nem is lehetne szebb folytatása a tegnapinak, mint a mai, követve ezzel Mózes negyedik könyvének szerkezetét. Mert tegnap arról volt szó – legalábbis remélem – hogy nem kellene azt a vacak mobilt mindenhová vinni magunkkal, mert néha jogunk van letenni a melót, nem olvasni emailt, csak úgy tenni-venni. Nem tudom nálatok, hogy van, de ha nekem van egy kis „melómeló” nélküli időm, akkor egyből nekiesek annak, amiben elmaradásom van, ami ugye nem szigorúan munka, de valakinek azt is meg kell csinálni. A Szentírás szerint kellenek olyan napok az életünkben, amikor nemcsak nem dolgozunk, hanem amikor semmit sem csinálunk azon kívül, hogy Istenre és egymásra figyelünk. Nekem nagyon fontos volt ebben a műfajban azt megtanulnom, hogy ez nem megy automatikusan, csak úgy, hanem ebbe nagy energiákat kell belefektetni. Ha az ember azt gondolja, hogy fog ez menni lazán, hiszen, ha valamit tudunk, akkor az pontosan ez, nem csinálni semmit, pihenni, a másikra figyelni, az szerintem túl magabiztos e kérdéskörben. Minden és mindenki a figyelmünkre pályázik, nehéz nem megosztani, hanem csak egy valamire koncentrálni. Azt hiszem, ebben a legnagyobb segítség az, hogy Isten ezt nem magányosan, hanem közösségben és közösségnek rendelte el. Ahol mindenki a másikra és Rá figyel, ott sokkal könnyebb megtartóztatni magunkat, hiszen a másik is erre ösztönöz minket. Ezért fontosak a szent összejövetelek!