„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (17.)
Kis időutazásra hívlak, egy aprócska ugrás lesz csak csupán, kb. oda ugrunk, ahonnan a fenti sor írója szemléli a világot. Abban a korban a legélesebb és legnagyobb különbség nem a gazdag és a szegény, nem a jobboldal vagy a baloldal között volt. A legmélyebb szakadék a zsidók és a pogányok között húzódott, olyan áthidalhatatlan, olyan átjárhatatlan mélység volt ez, amit mi mai emberek fel sem tudunk fogni. Képzeld el a választott népet, akiket szeret az Isten, s akik viszontszeretik őt. Ezek az Istent szerető emberek rendszeresen eljártak a templomba, imádkozni, együtt lenni, s ez a templom úgy volt megépítve, hogy mindenki jó messziről láthassa, de a közelébe senki se mehessen. Hiszen az Istennel való találkozás helyszíne, vagyis a belső templomrész többszörösen volt fallal elkerítve, s minden egyes fal csak azért volt, hogy a társadalom egyes rétegeit távol tartsa az Istentől. Asszonyok, gyerekek, s legtávolabb a pogányok. Király ötlet, hogy mi emberek eldöntjük, ki mehet az Isten közelébe és ki nem. Ki való a templomba, s ki az, akit falakkal, szabályokkal ki lehet onnan zárni. A pogányok nem mehettek az Isten közelébe, a zsidók őket utálták a legjobban, annyira, hogyha egy zsidó fiú egy pogány lánnyal kötött házasságot, vagy egy zsidó lány pogány fiúval, akkor a zsidó félnek a családja megrendezte gyermekük temetési szertartását, mivel ez a tett egyenlő volt a halállal. Ez egy olyan szakadék, egy olyan áthidalhatatlan mélység, ami fölött nem tudtak és nem is akartak úrrá lenni. Aztán jött Krisztus, és minden megváltozott, ha az emberek fejében nem is, de az Isten országában bizonyosan. A templom értelmét és értékét vesztette, Isten közel jött mindenkihez, s kiderült, éppen annyira szereti a pogányokat, mint a zsidókat. Nem osztható már fel a világ elvetettekre és elfogadottakra, nem osztható fel gyűlöltekre és szeretettekre, hanem csakis és kizárólag olyan emberek vannak, akik már reagáltak Isten szeretetére, vagy olyanok, akik még nem.
