„Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.” (48.)
Tegnap olyan történt velem, ami ritkán esik meg az emberrel, pláne ha férfiként éli az életét. Bementem egy cipőboltba (nyugi, ez még nem ritkaság), és ahogy ott nézelődtem, éreztem, hogy figyelnek. Persze mi férfiak ezt csak pozitívan tudjuk felfogni, ha figyelnek, hát figyeljenek. Gyorsan kihúztam magam, próbáltam a szokásosnál is több pozitív energiát a tekintetembe erőltetni, majd megfordultam, abba az irányba, ahonnan éreztem a figyelő tekintetek szúrását. Amikor felnéztem, még a lélegzetem is elakadt egy pillanatra, egyfelől mert nem volt ott senki, másfelől, mert még mindig éreztem, hogy figyelnek. Aztán ahogy próbáltam keresni a figyelő tekintetet, rájöttem, hogy velem szemben egy cipő figyelt engem. Amikor közelebb értem, újra elakadt a lélegzetem, mivel mindig is ilyen cipőről álmodtam (megnyugtatásul közlöm hetero vagyok és ritkán álmodok cipőkkel). Még egy lépést téve már nem csak egy pillanatra akadt el a lélegzetem, hanem percekig nem tértem magamhoz, ekkor láttam meg ugyanis az árát, és rájöttem, minden stimmel, kivéve, hogy – a történet szempontjából – rossz országban játszódik le ez az egész, mivel a svájci árakhoz nehezen mennek a szomáliai fizetések. Azóta is gondolkodom ezen a cipőn, mert tudom, hogy nagyon sokáig jó lenne, sőt, mivel a lábam már nem nő, akár életem végéig kitarthatna, persze csak ha vigyáznék rá. Ez a cipő örök életre jó lenne nekemDe sajnos pont ezért meg kell fizetnem az árát. Örök életre választani mindig drága mulatság. Örök életre választani egy cipőt, egy társat, egy barátot, egy vatást, drága mulatság: meg kell, hogy fizesd az árát, még ha nehéz is: hűséggel, kitartással, megbecsüléssel, szeretettel. Örök életre választani az embert, a legdrágább dolog a világon, de Isten kifizette ennek az árát. Drága volt, mert Fia életébe került.
