„Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel megátalkodottabbak voltatok a körülöttetek élő pogányoknál, nem éltetek rendelkezéseim szerint, és nem teljesítettétek törvényeimet, sőt még olyanok sem voltatok, mint a körülöttetek élő pogányok, akik a maguk törvényeit teljesítik, azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én is ellened fordulok, és ítéletet tartok köztetek a pogányok szeme láttára.” (7-8.)
2001. szeptember 11.-e óta ez a dátum szinte mindenkinek ugyanazt juttatja eszébe, ilyenkor mindenki ugyanarra emlékezik, azóta is teljes döbbenettel az akkori események fölött. Kereken húsz éve indított összehangolt támadást az al-Kaida terrorszervezet amerikai célpontok ellen, ekkor dőltek le a híres ikertornyok. Ekkor döbbent bele egész Amerika abba, hogy milyen az, amikor egy modern háborút nem egy másik kontinensen, hanem legnagyobb városaik szívében kell megvívni. A jubileumi ünnepség elég furcsára sikeredett, Afganisztán azóta sem tért magához és még egy jó darabig nem is fog. Nem mennék bele mélyreható elemzésekbe, de egy pár éve egy amerikai elnök úgy nevezte az országát, ahogyan a Bibliában Isten a választott népet: Ór la Gójim, vagyis „A népek világossága”. Akik világítanak a többi között, akik utat mutatnak másoknak, akikre érdemes odafigyelni. Nagy felelősség ez, s nagy dicsőség, ha sikerül, és még nagyobb a bukás, ha nem. Azt döntse el ki-ki maga, hogy a nagy Amerika hogyan is vizsgázott e téren, s hogy mindaz, ami történik velük, vagy éppen velünk, az vajon következmény vagy büntetés. De afelől ne legyenek kétségeink, hogy a Mindenható Isten nagyon keményen kezeli azt, amikor a nép, amely csakugyan világítani hivatott nem, hogy nem világít, hanem még sötétebb, mint azok, akik körbe veszik. Nincs ennél keményebb és lesújtóbb kritika Isten választott népe számára, mint amikor kiderül, hogy sokkal, de sokkal rosszabb azoknál, mint akik körülötte élnek. „Nem teljesítettétek, amit féltő szeretetem megkövetelt és még következetesek sem voltatok, a környező népek legalább a saját rendszereiket működtetik, a törvényeiket betartják, de ti eddig sem tudtok eljutni.” Ezékiel ítéletes próféciája ma is önvizsgálatra indít, s jó kérdés, hogy a nagy vizsgálódás végére felismerjük-e, hogy az Egyház néha nem hegyen épült város, nem világító mécses, hanem egy sötét és büdös sikátor, ahova józan ember nem akar bemenni, mert rosszabb, ami bent van, mint ami kint. Van nekünk is miből megtérnünk, s lassan el kellene kezdenünk csakugyan világítani…
