„Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.” (7.)
Az egyik kedvenc 100%-ban magyar cégem márkaneve azért is mosolyogtat meg rendszeresen, mert úgy találó, hogy közben szabadjára engedheted a fantáziádat… is. Mert az nem derül ki, hogy az előtt vedd meg és használd, hogy ooops, vagy ha már ooops, akkor ezzel kisebbíteni tudod a bajt satöbbi…satöbbi…satöbbi. Amikor azt olvasod, hogy hét dolgot utál a Jó Isten, akkor döbbenetes látni nemcsak a hét dolgot, hanem a köztük lévő egyenlőség jelet is. Ooops!!! Tuti nem gondoltad volna, hogy az ártatlan vért ontó kezek, vagyis a gyilkosságnak ez a fajtája legalább akkora probléma a Mi Istenünk szerint, mint a nagyravágyó szemek vagy a hazug nyelvek. Tehát ez azt jelenti, hogy miközben azért kevés köztörvényes gyilkos keresztyén rohangál a gyülekezeteinkben vagy megy fel a szószékre beszélni, de azért a hazugság és a viszály szítás már gyakoribb jelenség sajnos közöttünk. Szerintem itt ez a kulcs, olvasva a felsorolást, hogy az ember rájöjjön arra a mindent eldöntő és elsöprő tényre, hogy menthetetlenek vagyunk. Mindannyian elbukunk, mindannyian híján vagyunk a tökéletességnek, a hétből sokban vétkesek vagyunk, elkövetők, és ez vezet el odáig minket, hogy térdre rogyunk és kérjük a megbocsátást. Ahogyan Dávid is, aki, amikor rászakad tettének súlya, azzal a mondattal kezdi: Uram, egyedül ellened vétettem. Ennyi. Nem az a kérdés, hogy konkrétan mit, hanem az, hogy ki ellen! Isten szentsége az, amit sért az ember gyarlósága és ez a szentség az, amelyik fára függeszti a Szentet, hogy életet adjon a gyarlóknak.
