„Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.” (37.)
Nem biztos, hogy alkalmas az idő egy kis nyelvészkedésre, de mégis nekifutok, remélve, hogy nem tévedek nagyot, vagy nagyobbat, mint szoktam. Több nyelvben is a „lehetőség”, „alkalom”, „alkalmas idő” az opportunity angol szóhoz hasonlóan egy érdekes latin kifejezésből eredeztethető. Az „ob portum” vagy „ob portum veniens” latin kifejezés azt jelenti, hogy a kikötő felé, a kikötőhöz jövő, ami két fontos dologra utalt. Amikor egy hajó eljutott a kikötő bejáratáig, akkor az esetek nagy többségében várnia kellett az egyetlen alkalmas pillanatra. Egyfelől meg kellett érkezzen a szél, ami kedvező esetben a kikötő felé vitte, másfelől a dagály, ami segített a biztonságos behajózásban. Ha ezt a pillanatot valaki elnézte, akkor bizony várnia kellett a következő dagályig, vagy a megfelelő széljárásig. Vagyis akkor kell megtenni valamit, amikor az a legmegfelelőbb, amikor a szél feltámad, amikor a dagály megérkezik. Ahogyan Shakespeare írja Julius Cézárjában: „Az emberek dolgának árja van, Mely habdagálylyal boldogságra visz, De elmulasztva, teljes életök Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is, Használni kell, mig áradatja tart, Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.” Ha még líraibban akarod, akkor vagy a megfelelő időben élsz a lehetőséggel vagy pedig lehet, hogy egy életre elcseszed. Így van ez a Jézussal való találkozással is, én nem kockáztatnám meg, hogy elmulasszam az alkalmas és lehet az egyetlen pillanatot az életemben. Ezért kiabál torka szakadtából a vak Bartimeus is, mert amikor megtudja, hogy Jézus megy arra, megérti, hogy ez most az „ob portum veniens” pillanata, a kedvező szél, a dagály, mert most megy arra Jézus, most kell megszólítania, ha változást akar. Most. Nem később, nem talán még egyszer, hanem kihasználva az első találkozást. Neked mikor jön el a nagy pillanatod?
