„Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágyszívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!” (8.)
Találós kérdés, avagy műveltségi vetélkedő. Ki mondta a következőket? „Aki többre becsüli a bőrét, mint a nemzet jövendőjét, nyitva még a kapu. Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. Akinek reszket az ina a közelgő zivatartól, hagyja el a termet, mielőtt tovább szólanék, mert meg kell esküdnünk a vár védelmére olyan esküvel, hogy ha azt megszegi valaki, meg ne állhasson holta után az örök Isten szeme előtt.” Akik a szoknyás Mel Gibsonra tippeltek nem járnak messze az igazságtól, de sajnos közel sem. Dobó István mondja el az embereinek, hogy mi is vár rájuk, s bátorítja őket arra a nyílt kommunikációra, amikor kiderül róluk milyen fából is faragták őket. Illetve állatból. Nagyon korrekt ez a Dobó, vagy ez a Gárdonyi, szinte már biblikus az igazság, amit elénk tesznek. Mert a nyúl és az oroszlán között nemcsak az a különbség, hogy az egyik jól mutat a fazékban (esetleg tepsiben, tepsifüles J), a másiknak pedig méltóságteljes a sörénye. A lényegi különbség a viselkedésükben és a jellemükben van. Az oroszlán tud és akar falkában vadászni, a nyúl csoportosan is csak menekülni tud. De ez nem baj, mert mindkettő önazonos abban, amit csinál. Nem baj az, ha valaki nyuszi és az sem baj, ha oroszlán. Csak azt csinálja, amihez ért és ott, ahol kell. A harc idején, akkor, amikor ki kell állni másokért, önmagunkért, akkor nem az a szégyen, ha a nyuszik hazamennek, hanem az, ha maradnak, de félelmükben megbontják a sort, vagy másokat is a saját félelmükkel terhelnek. A nyuszi káposztaföldre, az oroszlán a vadászmezőre való. A harcos az első sorba, a félős és lágyszívű a háttérországban kellene, hogy helyet találjon magának. Mindkettőnek van értéke és van értelme, míg tudják önmagukat a megfelelő helyen adni. Neked hol a helyed? Jó helyen vagy? Sohasem késő a neked megfelelő helyet megtalálni…
