„Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.” (6.)
Minden családban vannak titkok, amikről nem beszélünk. Nem azért, mert félünk, hogy esetleg kiderül, hiszen úgy is mindenki tudja, hanem sokkal inkább azért, mert ezek a titkok erősítik a családi kötelékeket. A közös titok segít összezárni, egymásba kapaszkodni, küzdeni és harcolni a külvilág ellen. Meg ezekről nem is nagyon illik értekezni, egyfelől kívülre tilos (így lesznek a tabuk), belülre meg felesleges. Azt is hallom néha, hogy egy családot a titkai éppen úgy minősítenek, mint a megélt és kimondott dolgai, vagy már az is jelzésértékű, ahogyan bánnak a titkokkal. Akkor, amikor az Isten Fia a földre jön, akkor meglepő módon neki is van családfája, tele érdekesebbnél érdekesebb történetekkel és titkokkal. Ott van benne a jó öreg Júda bácsi, meg Támár néni, akikről ugye mindenki tudja, hogyan is kerültek össze, hogyan álcázta magát prostinak Támár, hogy teherbe ejtse az apósa. Ha pedig azt hinnéd, „Na de ez titok, halkabban, mert erről nem szoktunk beszélni, aki tudja, legyen ezzel boldog, aki meg nem, az annak örüljön.”, akkor nagyon tévedsz. Isten valahogy úgy intézte, hogy Fia annyira ember és emberi is legyen, hogy családfájának összes titka nyitott könyvként heverjen előttünk, hiszen bármikor fellapozhatod a Szentírást, hogy leellenőrizd ezeket az embereket. Sőt! Van, akinek a hibája és botlása, esetleg szörnyű tette, s annak minden következménye egyértelműen le van írva, azért, hogy kiderüljön, az ember fia családja sem jobb, mint azoké, akiknek megmentésére érkezett. Dávid házasságtörése ott van Jézus Krisztus családfájában, mert az ember ilyen. Hibázik, néha hatalmasat, néha szinte elhordozhatatlant, éppen ezért van szüksége a megváltásra.
