„Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében.” (8-9.)
Nem egy tipikus melós szöveg, az már biztos! Illetve nem tipikus, hogy valaki így beszél a munkájáról. Persze lehet, hogy a hivatás és a munka közötti különbség illúziójával meg lehetne ideologizálni az egészet, de nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne az apostol lelkesedésének az oka. (A hivatás és a munka közötti különbség az egyik öcsém szerint az, hogy a munkát megfizetik, a hivatást pedig nem, ráadásul a hivatást még így is csinálni fogod… :)!) Mindenesetre elgondolkoztató, hogy így is hozzá lehet állni ahhoz, amit csinálnom kell, lelkesen, szívvel és szenvedéllyel. Ha meg kellene fejtenünk, hogy mi van a háttérben, azt hiszem, nem az általános okokat kell feltételeznünk. Pál ezért a melóért nem kapott fizetséget, nem kapott megbecsülést, nem tett szert befolyásos és jól jövedelmező kapcsolatokra. Sőt! Többször jól megverték vagy éppen bebörtönözték, azért amit csinált. Szóval semmi sincsen meg abból a „nice job”-s hangulatból, amit elvárnánk az imént olvasott lelkesedés mögött. Nem az eredmény lelkesíti az apostolt, hanem maga a feladat! Neki adatott a kegyelem, hogy Krisztus mérhetetlen és végtelen gazdagságát hirdesse azoknak, akik eddig még nem halhatták meg azt. Két aprócska megjegyzés, egy azoknak, akik már meghallották és megértették Krisztus mérhetetlen gazdagságát, egy pedig azoknak, akik még nem. Egy: Ma nem Pál apostol, hanem te vagy az, aki hirdetheted a pogányoknak Krisztus mérhetetlen gazdagságát, a legtöbbször nem szavakkal, hanem azzal, ahogyan élsz, beszélsz és létezel. Kettő: Így is hozzá lehet állni mindahhoz, amit tenned és csinálnod kell. Sokkal egyszerűbb és boldogabb életed lesz, ha lelkesít az, amit csinálsz.
