„…Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (15.)
Egyszer volt szerencsém beszélgetni egy félrészeg chilei tengerésszel Oslo belvárosában (ez elég durvának hangzik, mert akkor én még nem tudtam angolul, ő meg már nem, de valahogy egymásra találtunk) az életről, a munkáról és a hajózás szépségeiről. Amikor elmondtam neki, hogy mi szeretnék lenni, figyelmesen hallgatott, majd keresztet vetett és így nyugtázta azt az ötletemet, hogy egyszer majd pap legyek: Very nice job!!! Erre feltámadt bennem a büszkeség, hogy az nem job, nem egy munka, hanem az küldetés, az valami magasztos, az valami több mint hajózgatni kikötőről kikötőre. Nem igazán értette mi a bajom vele, aztán indulnunk kellett, s ő búcsúzóul vigyorogva magyarázta, hogy ő is pap, mert hisz a Szűzanyában, és ezt el szokta mindenkinek mondani. Nice job! Azóta sokat érlelődött bennem ez a dolog, s rá kellett jönnöm, valahol ennek az öreg és elég erősen pityókás tengerésznek a szavai nagyon mély igazságot hordoznak magukban. Papnak lenni, éppen olyan, mint tengerésznek: munka, hivatás, szenvedély, lehet jól vagy rosszul, fizetésért vagy hobbiból, alkalmas emberként, vagy teljesen pályát tévesztve. Papnak lenni is lehet nice job, vagyis szép munka, s tengerészként is lehet élni a felhatalmazással, amelyet Jézus Krisztus ránk, a benne hívőkre bízott! Menjetek el szerte az egész világba és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Ez az, ami több mint munka, több mint egyszerű feladat, ez már nem nice job, hanem igazi küldetés. Mindegy, hogy pap, tengerész, pedagógus, diák, szülő, gyerek vagy lökött kamasz, a küldetésünk egy és ugyanaz: menni és hirdetni az örömhírt minden embernek.
