„Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett „igen”- né is meg „nem”- mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne.” (19.)
Bizonyára van, akinek rögtön a Jim Carrey által eljátszott mindenre igent mondó bankár jut az eszébe a cím hallatán, de ma ennél azért többről lesz szó. Persze nincsen bajom a jó öreg Jimmel, s az sem zavart, hogy a Hantaboyról képesek voltak még egy bőrt lehúzni, de ma pont nem erről lesz szó, vagy nem teljesen erről. A színész pontosan attól színész, hogy képes nem-igen emberré lenni, mindig mást játszani, úgy, ahogyan a szerep megkívánja. Ezért kap tapsot, fizetést és elismerést. Aztán, ha kicsit elengedjük a filmek és színészek világát, akkor azt tapasztaljuk, hogy az életben egyre többen válnak ilyen nem-igen emberré, aki mindig azt mondja, amit az érdeke éppen megkíván. Néha igent, máskor nemet, olykor mindkettőt, csak azért, mert a zavarosban egyszerűbb önmagát mentenie. A Lélek kitöltetésének legmeghatározóbb jele, az mindig az a változás, amikor az ember elkezd Krisztus képére formálódni. Amikor elfelejti az igen-nemeket és a nem-igeneket, hiszen Krisztus csak igenné lett értünk. A Lélek egyértelműsíti a dolgokat, bátorságot ad nekünk, hogy merjünk mi is igenné lenni ebben a világban. Krisztusban Isten igenje már elhangzott erre a világra, nekünk ezt az igent kell folyamatosan visszhangoznunk, kétségek és félelem nélkül. Ehhez pedig kell a Lélek bátorító és megelevenítő ereje.
