„Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra.” (3.)
Nézem a dobozt, műveltségi vetélkedő, valami kedves-rendes, egy gyerekes, két feleséges, három diplomás közgazdász, aki büszke arra, ami. Igyekszik minden neki feltett kérdést azzal a nyugalommal tisztázni, hogy gyorsan odatol egy-két fölényes poént, mintha menne ez neki kisujjból. Aztán jön az első bibliai kérdés: Ki volt Mózes felesége? A négy lehetséges válasz: Debóra, Zsebóra, Cippóra, Zippóra. A lelkesedés és a fölényes poénkodás itt már kicsit alábbhagyott, inkább olyan érzés kezdett kiülni a fickó arcára, mint amikor Pinokkió a fűrészüzemben rájön a gyárlátogatás okára. Nagy nehezen kiszenvedi a megoldást némi telefonálás meg közönségeskedés után. Izzadság el, Pinokkió megmenekült, a következő kérdés borzasztó egyszerű: Melyik a négy elem? A mi közgazdászunk ellentmondást nem tűrően jelöli be a Kén, Bróm, Kálium, Kálciumnégyest, olyan ászokat hagyva ki a gondolkodásból, mint a Duracell, Energizer, Varta, GPés olyan elemeket meg sem fontolva, mint a Föld, Levegő, Tűz, Víz. Némi háborgással nyugtáztam, hogy kik és hogyan kerülhetnek bele az ilyen műsorokba, de aztán ismét sikerült felfedeznem ebben az egészben egy igen érdekes példabeszédet. Mert ugye van az úgy, hogy az ember nem ismeri föl az életében azokat az elemeket, aminek sokszor – akár tudatlanul is – rabjai vagyunk. A ma embere éppen úgy szolgája a saját kora fontos elemeinek, a saját meghatározó erőinek, mint ahogy az ókor embere meg volt arról győződve, hogy a Föld, Levegő, Víz és Tűz kozmikus erői állnak a világ létrejötte és napi működése mögött. Akkor azt gondolták ezeknek az elemeknek a hatalma alatt vagyunk. Ma talán pénz, félelem, munka, fogyasztás a fő mozgatórugók. Ebben én sem vagyok jobb, mint az a kedves-rendes, egy gyerekes, két feleséges, három diplomás közgazdász, aki büszke arra, ami. A kiskorúság legfontosabb ismertető jegye, hogy a világ elemei uralkodnak felettünk. Itt lenne az ideje már Krisztusban felnőni nem? Ez sem egy rossz válasz. Jelöljük meg?! 🙂
