„A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” (20-21.)
I don’t know, hogy megy a póker, vagy megy-e egyáltalán. Tanulságos kis társasjáték, ami rengeteget elárul a játékos személyiségéről, probléma-megoldási módszereiről, vagy éppen nyerési stratégiájáról. Ma nem tartanék részletes póker leckét, csak egy fogalommal szeretném, ha megismerkednénk, ez pedig a Big Blind, vagyis a Nagy Vak. (Így már érted a gyenge angol kezdést…). A Nagy Vak egyike a kényszertéteknek, amit még az előtt be kell tolnia az adott játékosnak (az elején ez az osztótól balra kettővel ülő lesz, aztán persze vándorol), hogy akárcsak egy lapot is leosztottak volna. A versenyeken a kényszertétek folyamatosan emelkednek, így nyilván, ha valaki győzni akar, akkor annak is folyamatosan emelnie kell a téteket. Aztán szépen lassan kipotyognak a játékosok, míg végül a két legjobb marad, akiknek meg kell mérkőzniük egymással. Ott aztán pörögnek a tétek, nem elég mindig csak megadni, hanem előbb-utóbb emelni kell. Az életünkben folyamatosan emeljük a tétet, mindenből egyre több, egyre nagyobb kell. Azt hisszük, Isten a Nagy Vak, a kötelező tétet betolja, aztán tétlenül tűri és nézi, ahogy élünk és ebbe belepusztulunk. A tétek emelkednek, az élet pörög, lassan felteszünk mindent, s már csak az a kérdés, hogy ilyen tétek mellett ki fog nyerni? Megnyugodhattok, mert mindenképpen Isten! Ő nemcsak a kényszertéteket tolja be, hanem mindent. Ahol megnövekedett a bűn, a teher, a keserűség vagy a nyomorúság, ott emeli a tétet, és még bőségesebben kiárad a kegyelem, a vigasztalás, az öröm s végül a megváltás. Szóval all in, mert nem veszíthetünk.
