„Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.” (13.)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy multimilliomos, amolyan partifész, akinek volt három offshore cége, rengeteg osztaléka és befektetése, és természetesen három lánya is, három különböző házasságából. Egyszer ez a multimilliomos elhatározta, hogy kiházasítja a legidősebb lányát, éppen ezért rendezett egy hatalmas partit a házában. Meghívott rá minden valamire való fiatalembert a környékről, s azok el is jöttek szép számmal, hiszen mindenki szerette volna, hogy ő legyen a szerencsés kiválasztott. A parti közepén a milliomos magasra emelte a poharát, majd a következőt mondta: – Kedves vendégeink, tudjátok, hogy miért hívtalak egybe titeket, s most azt is elárulom, hogyan lehet legidősebb lányom és részvényeim fele a tiétek. Íme, itt van ez a medence, amit tele raktam kígyókkal, aligátorokkal és veszélyes ragadozókkal, aki ezt átússza, annak adom lányom és mindent, amit még hozományként terveztem. Be sem fejezte a mondókáját, amikor egy fiatalember belevetette magát a medencébe, és villámsebesen átúszta azt. A milliomos gratulált a fiatalember bátorságához, de ő elhárította mind a lányos, mind a pénzes ajánlatot. – Köszönöm, de ezeket nem szeretném uram, ellenben ha lehetséges, akkor kérnék egy valamit. – Neked bármit fiam! – válaszolt a milliomos. – Kérem sürgősen derítse ki, hogy ki volt az a szemét, aki belelökött a medencébe! Néha ránézésre azt hinnék tele a világ bátor emberekkel, pedig csak őrültek, vakmerők, vagy egyszerűen csak belelökték őket… Közben pedig hányan és hányan teszik, nap, mint nap a legegyszerűbb dolgokat ezen a világon, s eszünkbe nem jutna bátornak tartani őket. Itt az ideje másképpen gondolkodni szolgálatról, tisztességről és bátorságról.
