„És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (6-7.)
Nem akarok rögtönzött magyar órát tartani, csak el akarok oszlatni egy kis félreértést. Természetesen nem vagyok teljesen meggyőződve a félreértés nagyságáról, de egyre több szinten érzékelem, hogy még a keresztyén ember is mítoszt gyárt abból is és ahhoz is, amiből és amihez nem kellene. Mert ugye a mítosz olyan elbeszélő műfaj, ami sohasem csak a szórakoztatást tűzte ki célul, hanem alapvető kérdésekre akart alapvető válaszokat adni. Amire a tudomány nem tudott válaszolni, mondjuk, hogy mit keres az a böszme nagy sárga melegséget árasztó kör az ég tetején, azt a mítosz és a mitológia megválaszolta. Ha nem sikerül felfogni az ókori mitológiát, tessék Tolkient olvasni, izgalmasabb és fogyaszthatóbb, mint a kötelezők, és pontosan lekövethető mi a mítosz és hogyan válaszol meg elemi kérdéseket. A Biblia nem mítosz, ugyanakkor nyilván dolgozik ilyen elemekkel, de ez alapvetően nem érinti a hit igazi tartalmát. Ugyanakkor izgalmas, ahogyan mi magunk is a Szentírás egyértelmű kijelentései köré mitikus elképzelésünket odaszőjük. Jézus születése éppen elég annak, aminek megírták, ehhez képest azzal akarjuk fogyaszthatóbbá tenni, hogy hozzápakolunk mindent, amit csak lehet. Jézus nyáron született, mert télen a pásztorok nem voltak a szabad ég alatt, szóval hó sehol sem volt. Nem istállóban a puszta közepén, hanem József rokonságának szerető közösségében, a két helységes palesztinai ház közös terében, ahol a többiek is aludtak, s azért rakták be a jászolba (ami azért volt ott, mert bizonyos állatokat beengedtek éjszakára egy elkülönített részbe) nehogy a földön baja legyen. A pásztorok sohasem partiztak a bölcsekkel és ha a heródesi gyermekgyilkosság igaz, akkor az is biztos, hogy Jézus Krisztus i.e. 4 és 6 körül születhetett. Szóval éppen elég nekünk az, ami a Szentírásban le van írva, nem kell hozzá képzelnünk, pláne nem kell hozzátoldanunk semmit.
