„Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor ellenük fordítom arcomat.” (7b.)
Láttál már szamuráj páncélt és maszkot? Ha igen, akkor tuti beléd égett a képe, mert annyira megdöbbentő a tobozszerű páncél szépsége és a hozzá választott, az arc alsó részét és az orrot eltakaró maszk, a menpo. Sokszor bajusszal, szigorú és félelmetes tekintettel, néha a viselője vonásait tükrözve védte tulajdonosa arcát a csatában. De volt egy másik funkciója is, hiszen a szigorúság, a félelmetesség elrettentő erővel bírt az ellenség soraiban. Képzeljünk el egy szamuráj harcost, amint katana kardját magasra emelve ordítva rohan felénk, és amikor megpróbálunk bármilyen emberi vonást felfedezni az arcán akkor csak a maszk ridegsége néz vissza ránk. Az arc beszédes, éppen ezért kell elrejteni, csak emlékezz vissza gyerekkorodra, amikor valami rossz fát tettél a tűzre, az első, amit néztél, az a szüleid arca volt, mert minden oda volt írva. Amikor Isten azt mondja a népnek, hogy ellenük fordítja arcát, akkor valójában arról beszél, hogy az a szelíd és kedves, őket szerető és megmentő Isten most mintha felcsatolná a háborús maszkot és csatába indul népe ellen. Ne is keresd a könyörület vonásait, ne is fürkészd a megenyhülés jeleit, mert ez most a büntetés ideje. Az ember életének lesz egy fontos pontja, illetve minden ember életének ugyanaz lesz a fontos pontja: Amikor meg kell állnia az Isten előtt. Akinek ez lesz a második találkozó, mert már életében találkozott vele, az sokkal nyugodtabban várhatja a viszontlátást, mint az, akinek ez lesz az első. Ha már választani kell, hogy mikor csodálkozol rá az Isten szentségére és nagyságára és mikor adod át teljesen magad Neki, akkor szerintem érdemes ezt akkor megtenni, amikor az arca nem ellenünk, hanem értünk ragyog!
