„Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága” (4.)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tábor, amit fiataloknak terveztünk és szerveztünk, amire közel 100 fiatalt vártunk, amiből összesen eljött közel tizenkettő. A teljes kudarc, mintha minden álmunk és vágyunk felesleges lett volna. A tábor címe az lett volna, hogy „Megvetve”, amit mi a Timóteusnak írt első levél 4:12 alapján próbáltunk meg felépíteni, s az ötlet az volt, hogy fiatalokat képzünk, hogy merjenek más fiatalokat vezetni, gyógyítani, s példaértékű életük által másokat is egy boldogabb élet elérésére ösztönözni. Valószínű, hogy nem kommunikáltuk jól, ezért „vetettek meg” minket, s az álmot és az ötletet. Amikor tegnap láttam, hogy az a munkatársam, aki benne volt abban a 12-ben, akik mégis eljöttek, s később hozzánk került, s együtt kezdtünk el a fiatalokért dolgozni, a Tim 4:12 szöveget írja az új ifjúsági irodánk arculat elemei közé, akkor éreztem súlyát ennek az igének. Mert lehet, hogy az emberek valamiről nem vesznek tudomást, sőt, valamit vagy valakit megvetnek, de ha az Isten azt kiválasztotnak, sőt, drágának tartja, akkor abból olyan csodás dolgok fakadhatnak, mint a mi, most már 8 fős ifjúsági teamünk. Így történt ez mindig is, az evangéliumok folyamatosan arról számolnak be, hogy Krisztus képes volt a megvetett, perifériára szorult embereket megérinteni, Isten szeretetét hirdette és élte eléjük és nekik. Aztán ez a világ őt is megvetette, de mivel Istennek a legdrágább volt, így pontosan ezekért a megvető emberekért volt képes feláldozni magát, bizonyítva, hogy Istennek ennyire fontosak vagyunk és drágák, hogy neki nem számít az emberek megvetése.
