Medve

„De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta.” (6.)

Szépen lassan elül a medve őrület a Kárpát medencében, már nem szaladgálnak Magyarország szerte kedves macik, s nem eszik meg az Erdélyben kiránduló kisiskolásokat sem (mint ahogyan azt egy hisztis anyuka bizonygatta a gyerekének az Erdélyi kirándulás előtt). Arról megoszlanak a szakértői vélemények, hogy most akkor mennyire is veszélyes és melyik medve, de annyi biztos, hogy ha netalán mégis találkozunk eggyel, akkor nem érdemes tesztelni ki a jobb. Mert majdnem mindenben a medve nyerne, legalábbis azon vicc szerint, amelyikben a nagycserkész tanítja a kiscserkészt, hogyan is működik a medve. – Ha medvével találkozunk és nincsen nálunk fegyver, akkor szinte biztos a tragédia. Mert, ha futni kezdünk, akkor a medve utánunk ered, és mivel gyorsabban fut, mint mi, úgy is utolér. Ha vízbe ugrunk, akkor mivel gyorsabban úszik, mint mi, a vízben is utolér. A kis cserkész bátortalanul azért megkérdezi, hogy mi van akkor, ha megpróbálunk elbújni? – Teljesen esélytelen – mondja a nagy cserkész – sajnos a medve elbújni is gyorsabban tud, mint mi. Ennyi. A medve gyorsabb és mindenben utolér. Nekünk keresztyéneknek nem ismeretlen ez, hiszen van valami, ami legalább olyan gyors, mint a medve, vagy még annál is gyorsabb. Na jó, biztosan gyorsabb, mert mindenkit előbb vagy utóbb utolér. Ez az Isten Igéje és kijelentése, ami, ha egyszer kimond valakiről valamit, akkor biztosak lehetünk benne, hogy akármit is teszünk ellene, de biztosan utol fog érni bennünket. Talán ezért nem érdemes menekülni előle, hanem meg kell állni, alázattal szembe fordulni vele, s engedni, hogy megragadjon, hogy belénk férkőzzön, s hogy egy életre megváltoztasson minket. Hiszen Isten Igéje mindig azért szól, azért figyelmeztet, hogy az ember megtérjen és éljen.

Korábbi áhítatok