„De a júdaiak is azt tették, amit rossznak lát az ÚR, és még sokkal jobban felingerelték őt vétkeikkel, amelyeket elkövettek, mint őseik a maguk tetteivel. Elkövették azoknak a népeknek minden utálatosságát, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől.” (22., 24b.)
Ha van gyereked, akkor tudod, hogy miről beszélek, ha még nincs akkor pedig jól jegyezd meg ezt az egészet, hogy el ne kövesd azt a hibát amit én is. Mert ugye amikor az ember össze van zárva hosszú útra a családjával, akkor igyekszik a rendelkezésre álló összes szórakoztató eszközt bevetni, hogy a gyerek kibírja az utat minimális hisztivel. Amikor én gyerek voltam, akkor az atyai szigor, meg a kaja volt az, ami működött, e kettő képes volt elég sokáig laposban tartani az arcunkat. A mi gyerekeinknek ilyen a zene, amikor megyünk, zenét választanak, és azt hallgatjuk együtt. Ha jót akarsz magadnak, akkor nem teszel ilyet. Tanuld meg, a kocsi apa felségterülete, ott apa zenéje szól, meg ne engedd, hogy válasszanak! Én elkövettem ezt a hibát, s úgy utaztam keresztül fél Európán, hogy a következő üvöltött a kocsi rádiójából, idézem: „Más vagyok, más vagyok, más vagyok és mégis én!” Ez nem valami melegbarát politikai platform demo anyaga, hanem az „Eperke és barátai” c. mese egyik betétdala, ami egyszer is sok, hát még kétezerszer. Annyiszor hallgattam meg, hogy teljesen belém ívódott a gondolat, én is más vagyok, és mégis én vagyok. Továbbra sem a nemi identitás zavara felé vinném el a másságot, hanem a kiválasztottság irányába, hiszen Isten kiválasztja az övéit. Arra, hogy Krisztus nyomán járjanak, éljenek, erejéből merítve jót cselekedjenek ezen a világon, szeretve az Istent és szeretve a másik embert. Ez a másság azt is jelenti, hogy nem tehetjük mindazt, amit azok tesznek, akik nem az Isten választottai. Kemény meló ez a keresztyénség, de – tetszik, nem tetszik – ez benne van. Mások vagyunk, a szó legnemesebb értelmében, s ez a másság segít abban, hogy a tetteink és a szavaink azt tükrözzék vissza a világ felé, hogy milyen az-az Isten, aki elhívott minket magának.