„Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – őt küldte el az Isten elöljáróul és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.” (35.)
Úgyis mindenki szuperhős lázban ég, hiszen már a mozikban tombolnak galaxisunk büszke őrzői, akik még 2014-ben tették lapátra a szuperkék Ronant, szóval ma én is ebbe a témába kapaszkodom. Annyit még az előző momentumhoz, hogy Ronan megsemmisítése azért is volt fontos pillanat, mert én azért így magam előtt láttam Thranduil tenyérbemászó képét is elégni, amit ugye, Smaug tüze nem tett meg a kedvünkért. (Azok kedvéért, akik az elmúlt 5 évet masszív kómában töltötték finoman jelzem, hogy a Galaxis őrzői antihőse Ronan és a Hobbit unszimpatikus tünde lovagja Thranduil ugyanannak a színésznek, Lee Pace játékának a végterméke.) Szóval van egy jelenet, amikor a galaxis őrei azon tanakodnak, hogy mit is tehetnének, s ott elhangzik a nagy mondat Űrlord szájából: Eddig mind vesztesek voltunk, de talán most. Most bizonyíthatjuk, hogy tudunk mi mást is, tudjuk máshogyan is. És így mennek vissza a fosztogatók, börtöntöltelékek és válogatott lúzerek, hogy megmentsék az egész galaxist, vagy annak legalább egy holdját. A téma bibliai, az ötlet pedig egyenesen és szó szerint is „Isteni”. Ha megnézzük Isten kiket választ ki szabadítóknak, hősöknek, másokat felkarolóknak, akkor azt látjuk, olyan embereket, mint te vagy, mint én. Egyszerű emberek, akiket sokszor átlagon alulinak kezelnek. Akikre mindenki azt mondja, hogy lúzer, hogy kicsi, hogy kevés, hogy alkalmatlan. Így jár Mózes, Gedeon, Dávid, Jeremiás de még az Úr Jézus is, aki igaz nem egyszerű ember volt, de ahogyan mások kezelték, az egészen átlagossá tette. Isten pedig, pontosan velük és általuk akart nagy és hatalmas dolgokat véghez vinni, mert Ő nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá….
