„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” (6.)
Túl sok mindent akarunk fejben lejátszani, sokszor olyan dolgokat is, amiknek semmi, de semmi köze nem kellene, hogy legyen az észhez és a racionalitáshoz. Egyszer valakinél azt olvastam, hogy Jézusnak azokat a mondásait, amiket elég csak megértenünk, teljesen felesleges volt elmondania. A keresztyénséget nem fejben kell lejátszani, mi mégis megpróbáljuk. Ezért is lehetnek sokan úgy Krisztust követők, hogy csak fejben megy nekik, de ott aztán ezerrel. A hit nem logika, a követés pedig nem a fej döntése csupán. Akinél igen, az nagyokat esik arcra, meg hanyatt, meg ki tudja még mire. Egészen addig tud az ilyen ember keresztyén lenni, amíg Isten el nem vezeti addig a pontig az életét, amikor át kell lépni az ésszerűn, amikor a logika már semmire sem elég. Amikor Ábrahám nekiindult a fiával a hegynek, amikor Mózes szembetalálta magát a tenger rettentésével, akkor ott semmit sem ért a logikájával, meg az ésszerűségével. Azt sem hiszem, hogy Krisztus a kereszten meg tudta magyarázni, hogy miért is történik mindaz, amit át kell, hogy éljen. A hit ott kezdődik, ahol az ésszerű véget ér. S ahol nem engedik az ésszerűt véget érni, ott nem sok keresnivalója van a hitnek. Ilyen egyszerű. Legalábbis nekem. Egy utolsó példa! Aki szűken vet, az szűken is arat, s igaz a másik oldala is, a bőség bőséget szül. Ez így logikus. Amikor pedig jön a vihar és elveri az egész termést, vagy a szárazság teszi tönkre azt, akkor kell teret engedjünk a hitnek, hogy a logika halála után az írásnak mégis igaza legyen.
