„…ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény, mint törvényszegőket marasztal el titeket.” (9.)
Leszokni borzasztó nehéz. Ahogy Mark Twain írta: „A dohányzásról pofon egyszerűleszokni. Én magam is, legalább százszor megtettem.” Lejönni a szerről, a cigiről, letenni a piát, kikapcsolni a gépet, nem mindenkinek megy egyedül, nem mindenkinek megy elsőre, sőt, nem megy századszorra sem. Leszokni borzasztó nehéz. Olyan lelki és fizikai megterhelés, amit a legtöbben nem sokáig bírnak, ezért is nehéz végigcsinálni, pláne egyedül. Számomra elgondolkodtató, hogy Isten hogyan is állhat ehhez a függőség témához, mit is gondol a függésről és a függőségről. Külnösen is érdekes ez, hiszen az Ő választottai, max. tőle függhetnek, de mástól nem nagyon kellene. Legalább is, főleg arra láttunk példákat, hogy Isten be tud akkor gurulni, amikor az övéi nem tőle akarnak függeni. (Ha lenne erőm külön fejezetet szentelnék a nikotinfüggő papoknak – nem mindenki függő, aki dohányzik -, de ebből a fajtából kevés van, így ma a legnépszerűbb és legveszélyesebb függőséget vesszük alapul). A ma Egyházának legveszélyesebb függősége nem kémiai, nem fizikai, hanem gazdasági, hiszen pénzfüggők vagyunk. Megjelenik az-az előkelőség a színen, akinek vastag a pénztárcája, állam, hollandok, németek, mikor ki, mi pedig lemásolva az első gyülekezetek igyekezetét, rögtön kitüntetett figyelemmel dörgölőzünk hozzájuk. (Csak bennfenteseknek: Itten is tisztelet a kivételnek, de a legtöbb átvett intézmény semmi másról nem szól, csak a pénzről.) Ebben az apostol tud józan maradni és ugyanerre inteni minket is. Egy személytől függhetünk csak, nincs jogunk mást vàlasztani, ezért bűn a személyválogatàs. Lassan el kellene kezdenünk erre átszokni, vagy csak arról leszokni.
