„Az Úr Lelke szállt rá, és így lett Izráel bírája.” (10.)
Még nem volt rá ígéret, még nem hívták Pártfogónak, még nem ragyogott fel a betlehemi csillag, még nem volt Jézus Krisztus, aki munkájának folytatását bízza rá, még nem hatja át az egész történetet a gyógyulásoknak és a csodás megtéréseknek a hangulata. Nem újszövetségi idill, hanem ószövetségi gyötrelem, nem egy bájos romantikus film nagy hepienddel, hanem olyan igazi fiús, ölős, hörgős, véres alkotás. A Lélek jön, a Lélek dolgozik, a Lélek felhatalmaz, a Lélek megbátorít, a Lélek megszabadít. A Lélek olyan dolgokra képes, amiket el sem hinnénk. Isten Lelke emberekre száll, akik így lesznek bíróvá, harcossá, szabadítóvá, már az Ószövetség lapjain is láthatjuk, mire képes a Lélek. Ne úgy képzeld ezt el, ahogyan a kis vézna, lúzer, katonai szolgálatra alkalmatlan Steve Rogers-t Amerika kapitánnyá kokszolják. Jön a Lélek, aztán hirtelen itt mindenkinek akkora bicepsze lesz, hogy reped a poló, törik a csont! Dehogyis! A Lélek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szüksége van ránk, emberekre ahhoz, hogy működni tudjon. Nem izomzatot formál át, nem szuperhős képeségekkel ajándékoz meg minket, hanem felszabadítja bennünk azt az embert, aki egykor egyenes gerinccel állt az Isten előtt, aki színről-színre beszélt az Atyával. A Lélek abban segít, hogy újra emberek legyünk. Akiknek legmeghatározóbb kapcsolatuk az Istennel való kapcsolat lesz. A Lélek bátorságot ad és nem izmot. Bátorságot ahhoz, hogy betöltsük a küldetésünk, bátorságot ahhoz, hogy éljünk. Éljünk a lehetőségeinkkel, hogy kiaknázzuk a belénk rejtett tehetséget, hogy Istennek engedelmeskedve éljünk annak és azért, aminek Ő megteremtett minket. Izmot magadnak gyúrsz, fegyvert magadnak kovácsolsz, tudást önmagadnak szerzel kemény munkával. A Lélek abban segít, hogy ezt ne elrejtsd, hanem a döntő pillanatban felhasználd és megmutasd. A mai ünnepen az Úr Lelke szálljon ránk, hogy önmagunk lehessünk!
