„Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.” (21.)
Zdenek Miler 1954 őszén kapta azt a nemes és megtisztelő feladatot, hogy találjon ki egy propaganda animációs filmet, amivel gyerekeknek lehet megtanítani a szocialista hétköznapi élet olyan ikonikus alappilléreit, mint a textilgyártás vagy éppen a filmipar. Nos az akkor harmincegynéhány éves rajzfilmkészítő nem nagyon tudott megbirkózni a feladattal, és egy csüggedt esti sétája közben a nagy nekikeseredéstől majdnem orra bukott egy vakondtúrásban, a többi pedig már innentől történelem. Az első mese a Vakond nadrágja a Velencei filmfesztiválon első díjat nyert, de az akkor még beszélő szereplők pár rész múlva már csak mutogattak és minden kisgyerek számára érthető módon közvetítették a világ nagy kérdéseire a nagy válaszokat. Innen már érted a szülést egy-az egyben bemutató részt, vagy az autóbaleset realisztikus megjelenítését. Aztán a Kisvakond meséket 2002-ben befejezték és mostanában már csak úgy került elő, mint vicces pólórajz, ahol egy ásóval a kezében csak ennyit mond egy vakondtúrás tetején: Beszólt, elástam! Nos, kb. így lehet összefoglalni ennek a jézusi példázatnak a lényegét, hiszen a harmadik szolga konkrétan beszól a királynak, tolvajnak állítja be, aki ugye ott is behajt, ahol nem fektet be és aki ráadásul kegyetlen és könyörtelen. A király nem ássa el, de nem lesz erős hepiend a sztori vége. Mert ez a szolga nem szereti a királyát, nem azért szolgál neki mert hálás, nincs köztük igazi kapcsolat, hanem egyszerűen csak félelemből és érdekből engedelmeskedik neki. Ez a tipikus farizeusi lelkület, a törvényeskedő, a vallásos keretbe kapaszkodó, akinek semmilyen szeretetkapcsolata nincsen a királlyal. Pedig ez a király nem minket jutatott a föld alá büntiből, hanem a saját fiát azért, hogy nekünk életünk legyen…
