„A jicháriak közül Kenanjára és fiaira bízták Izráel közügyeit: ők lettek az elöljárók és a bírák.” (29.)
Biztos nem voltatok még büntetve és persze ne is legyetek, de azért nem árt tájékozottnak lenni ebben a kérdésben is. Egyszer sikerült egy projektben dolgozni egy zseniális párossal: egy büntetőbíró és egy exdrogos misszionárius járta a középsulikat, ahol elmondták a srácoknak, hogy mi mivel is jár. Azért volt némi feszélyezettség, amikor a bíró belekezdett, hogy milyen mennyiségért mit lehet ma kicsiny hazánkban kiszabni. Mostanában tűnt fel (nyugi, nem vagyok büntetve és nem is tervezem, de benne vagyok egy ilyen prevenciós melóban), hogy a büntetési tételek közül nekem talán a legnagyobb és legfájóbb nem is az elzárás lenne, hanem a közügyektől való eltiltás. Mindig azt gondoltam, hogyha megtörténne a legrosszabb, akkor végre elolvasnám azokat a könyveket, amiket eddig nem tudtam, lenne időm gondolkodni stb. De az, hogy mondjuk a következő tíz évben ne vegyek részt közügyekben, az elképzelhetetlen lenne a számomra. Nem választhatok, nem vagyok választható, nem vehetek részt semmilyen olyan munkában hivatalosan, ami engem és másokat is érint. Szinte megszűnök létezni a társadalom hasznos része számára, nem döntök, nem alkotok, nem veszek részt semmilyen folyamatban. Számomra ez lenne a legdurvább büntetés, főleg azért, mert Isten egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy alakíthatjuk a saját közügyeinket. Részt vehetünk a minket érintő folyamatokban, lehetünk bírák és elöljárók, ha el nem szúrjuk. Mert ugye a vonal másik végén is van valaki, aki nem dönt, aki közügyet nem gyakorol, aki kiszolgáltatott mások kénye-kedvének. Ezért vigyázzatok magatokra, hogy a vonal jó végén legyetek, ott ahol van némi közötök a közös ügyekhez.
