„Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.” (20.)
Egyszer a nagy szakácskönyv gyűjtésemben elém került egy könyv, valami olyasmi címmel, hogy ezer étel, amit kóstolnod kell, mielőtt meghalsz. Beleolvastam és azt állapítottam meg, hogy az én közép-európai gyomromnak némelyik étel nemcsak próbatétel lenne, hanem egyenesen az tenne a sírba, így a könyv visszakerült a polcra, de a címe belém égett. „Ezer könyv, amit el kellene olvasnod mielőtt meghalsz.” kicsit merész ötlet, de mi lenne, ha?! Nyilván most nem azokra gondolok, akiknek a polcán a „Kámaszutrán” meg a „stáljuditösszesen” kívül csak a „Való Világ filozófiai mélységei” című örökbecsű és nagyon rövid könyv található, hanem azokra, akik tényleg olvasni akarnak. Én minden keresztyénnek felírnék, ha nem is ezer könyvet, de pár százat, amit jó lenne, amit kellene, ami formálna. A top tízbe nálam benne lenne Dietrich Bonhoeffer mártírhalált halt evangélikus lelkész Követés (Nachfolge) című könyve, ami olyan tisztán és mélyen fogalmazza meg keresztyén és tanítványi életünk legnagyobb dilemmáját. Mert mindenki küzd azzal, hogyan is tudja Jézust követni, mit kell tennie, mi az a megtérés, mi a követés, mit jelent tanítványként élni és létezni ebben a világban? Lerövidítve az olvasás folyamatát, elszpojlerezve a könyv lényegi üzenetét, Bonhoeffer szerint a követés egyik kulcsszava az engedelmesség. Jézus követésre hív, aki pedig követi, az azonnal indul, minden hátrahagyva. Jézus azt mondja kövess, te pedig indulsz és mész. Miközben mész persze megkérdezheted, hogy miért is, de a követés az által valósul meg, hogy engedelmeskedsz a követésre hívó szónak. Lehetnek dilemmáink, lehetnek kétségeink, de ezt csak út közben tudjuk megbeszélni, miközben megyünk együtt, vele és utána!
