„Harminc oldalfülke volt, egyik fülke a másik mellett, három sorban egymás fölött. A templom fala lépcsőzetesen volt építve az oldalfülkék számára körös-körül, hogy erősen álljanak, és a templom falába ne kelljen belekötni őket. Az oldalfülkék emeletről emeletre szélesedtek, mert a templom fala lépcsőzetesen épült emeletről emeletre körös-körül: ezért lettek az oldalfülkék emeletről emeletre egyre szélesebbek. Az alsó sorról a középsőn át lehetett fölmenni a felsőre.” (6-7.)
Bámulatos hol tart már a tudomány! Ezt a mondatot, az általam sokat emlegetett és kedvelt Monty Python égette belém kitörölhetetlenül. A Gyalog-galopp filmjük egyik abszolút mellékes és csöppet sem fontos, ámde túlontúl emlékezetes, már-már jelentős, ugyanakkor nem eltúlzandó jelente, amikor a kerekasztal lovagjai királyuk vezetésével lovagolnak valahová és eszmét cserélnek valamiről. Ekkor hangzik el, in medias res a mondat: „- És így győződtek meg róla, uram, hogy a Föld banán alakú. – Bámulatos, hol tart már a tudomány. Mondd csak el még egyszer, hogy lehet birkavesével földrengést megelőzni?”. Szóval bámulatos, hol tart már a tudomány, mert kismilliomodik elolvasásra sem állt nekem össze Ezékiel temploma, könyök könyök hátán, fülke fülke után, pedig vizuális típus vagyok, de tényleg elképzelhetetlen volt. Aztán pár kattintás és már bent is voltam a háromdimenziós templomban, szerkezeti rajz, bejárós videó, meg minden, ami kell. Kiderült, hogy komoly tudományos hátterű cégek foglalkoznak a bibliai tények és épületek rekonstruálásával. A videó megnézése után, már kezdett érthetővé válni a sok adat és apró részlet. De csak akkor érintett meg az épületegyüttes szépsége és monumentalitása, amikor végre láttam virtuálisan az egészet magam előtt. Zseniális alkotás. Tökéletes. Pontosan olyan, mint amilyennek lennie kell, mint ami helyet adhat a Szentek Szentjének, s benne magának az Istennek. Aztán fáradtan átsétáltam a tükör elé, belenéztem és nem kellett hozzá nagy tudomány, hogy megállapítsam: öregszem, fáradok, ráncok, itt fáj, ott fáj, néha nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam. Aztán elgondolkodtam, hogy Isten legtökéletesebb alkotása nem Salamon, nem Ezékiel vagy Heródes temploma, hanem maga az ember, te és én, a Szentlélek temploma, ami a lehető legtökéletesebben fogadhatja be az Istent! Hát nem bámulatos, hogy hol tart már a tudomány és hol tarthatunk ehhez képest mi egyszerű emberek?
