„…hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!” (9.)
Van egy magyar film még 1993-ból, Hernádi Gyula sztorija, Poór István rendezése, egy ’56-os menekült szabadságharcos története némi szerelmi szállal megspékelve. Mondanánk, hogy semmi különös, ha nem a zseniális John Hurt lenne a főszereplő, aki az Elefántember címszerepéért és az Éjféli expresszért már akkor kétszeres Oszkár jelölt volt. Aki nem annyira kultfilmes, mint én, annak talán úgy lehet ismerős, mint a Harry Potter filmek Garrick Ollivandere. A film másik fontos érdeme, hogy miközben főhőseink élik az életüket és teszik a dolgukat, a néző nagyon erősen érzi az idő szorítását olyan kérdések mentén, hogy – Meddig lehet valakit megmenteni önmagától és a sorsától?, vagy – Ami ma sikerül, az vajon holnap is fog? Nem szpojlerezek, Jézus úgy is megteszi helyettem. Tanítványainak kezdi el mondani, aztán a nagy hallgatóság miatt egyre szélesebb és szélesebb kört érint üzenete, s így jut el a választottakig, a népig, akit Isten nem akármilyen kertben ültetett el. Szerette, ápolta, öntözte, ígéret földje miegymás és csak nem teremték azt a gyümölcsöt, amit kellett volna. – „Minek azt, majd egyszer, még ráérünk.” Egyszer csak megjelenik a gazda és azt mondja nincs tovább, de aztán hagyja magát meggyőzni, na jó: még egy év. Ennyi marad a kivágásig. Ahhoz, hogy értsük Jézus miről beszél, érdemes a szöveg mögé nézni, mert az idők és a módok tisztáznak minden félreértést. Ebben a történetben, ami biztosan bekövetkezik, ami előre tervezett, az a kivágás. Ha nem terem, akkor ki lesz vágva a következő éven. Ha terem, az meglepetés lesz mindenki számára, és igaz megmenekül a fa, de ez csak abban az esetben történhet meg, ha bekövetkezik a nem várt, a már-már csodába illő. Az üzenet egyszerű: Azt hiszed, hogy van időd, de nincs. Sohasem annyi, mint szeretnéd. Gyümölcsöt teremni, Isten akarata szerint élni mindig most kell, nem holnap!
