„És bármilyen felséges is ez a templom, mégis aki csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt így az ÚR ezzel az országgal és ezzel a templommal? ” (8.)
Már rángathatnám is ide Wass Albertet, akinél minden szalad, de a kő az marad, vagy szegény Petőfi fazékba kívánkozó „ejmiakőtyúkanyóját”, vagy emlegethetném a sok szép templomot, amit uniós forrásból falukép szépítés kategóriában rendbe tettek ebben az országban. Amúgy is harcban állok ezzel a „templomosdival” (Assasin Creed III 🙂 🙂 🙂 ), kicsit azt érzem, mint amikor Stadler József stadiont épített Akasztón, hogy szép-szép, de minek!? Templomokat újítunk fel, hogy még ötven évig szép legyen, miközben már húsz év múlva nem lesz senki, aki beleül. Na persze vannak kivételek, de meglepő lesz majd, amikor az emberek elsétálnak a hófehérre festet falak mellett, látják a többezres befogadóképességet, meg látják azt is, hogy ki van téve rá a tábla: Érdeklődés hiányában a gyülekezet megszűnt! Ha esetleg mondjuk lesz belőlük raktár, magtár, koncert terem, netalán művészlakás, akkor nem fognak csodálkozni az emberek. De attól tartok és félek, hogy ennek a régi storynak e mai szörnyűen fájó és nehéz tanulsága sokszor fog elhangzani szépen mázolt vagy akár már omladozófélben lévő templomok mellett. „Micsoda hatalmas épület, micsoda dicső múlt, s milyen lesújtó jelen. Miért bánt így az Úr ezzel az országgal és ezzel a templommal?” Ma ez a kérdés. Vajon miért engedi, vajon miért hagyja? Ő ilyen lenne? Csak játszik velünk, esetleg próbára tesz, vagy netalán rászolgáltunk és megérdemeljük? Ki tudja…
