„Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (27.)
Az egyik legizgalmasabb és legőszintébb kérdés, ami végighúzódik mind a négy evangéliumon, helyesebben „Az Evangéliumon”, legyen az bárkinek a tolla és szájíze szerint leírva, az ez a kérdés, amit hol csak általánosságban az emberek, hol a tanítványok tesznek fel: Ki ez?! Ebben benne van az álmélkodás és a csodálkozás, hiszen mindig úgy és akkor hangzik el, amikor Jézus azt bizonyítja, hogy sokkal több, mint aminek és amennyinek tartják. Ki ez, hogy a természet erői engedelmeskednek neki, ki ez, hogy halál visszavonulót fúj jöttére, ki ez, hogy a betegség szorítása enged, ki ez, hogy a démonok inkább disznólkodnak, mintsem fogva tartsanak egy embert?! Ki ez? Ki ez, aki nem olyan, mint mi és nem is olyan, mint mi azt elképzeltük?! Jézus Krisztus tesz valamit, ami megtöri az addigi sémát, ami nem illeszkedik az emberek elképzelésébe és napi valóságába. Mert vannak ám kérem próféták, meg gyógyítók, meg tanítók, mindenkinek megvan a maga kis sztorija, a maga előképe, mit tesz, mit tanít, hogyan viselkedik, de ki ez, aki megtöri mindazt, amiben eddig hittünk és reménykedtünk?! Ennek a kérdésnek egyetlen egy helyes válasza van, de ezt a legnehezebb kimondani, akkor és ma is, mert benne van sajnos a saját ítéletünk. Mert egy „jófej” tanítónak nem engedelmeskedik a szél és a tenger, egy csodás orvosnak nincs képessége a vízből bort csinálni és így tovább. Nem ember ez a valaki, hanem Isten, ha pedig Isten, akkor úgy is kellene bánnunk vele. Akkor a szava, a vágya, a kérése, a kérdése egészen máshogyan kellene célt érjen a személyes és a közösségi életünkben egyaránt. Szóval csak akkor tedd fel ezt a kérdést, ha az egyetlen helyes választ tudod rá adni, nem a szavaiddal, hanem az életeddel!
