„Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel. A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened.” (7-8.)
Amikor George Orwell kiadta 1945-ben szatirikus kisregényét, a csöppet sem tündérmesének tűnő Állatfarmot, szerintem nem is sejtette, maximum csak remélte, hogy a könyv és a benne szereplő alapdilemma, ekkora karriert fog befutni. Amikor az állatok elűzik a gazdát és a saját maguk urai lesznek, még nem is sejtik, hogy szépen lassan szivárog be soraik közé, a nagy és szépnek hitt elveik közé a gondolat, miszerint: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél!”. Sztálin és rendszerének kritikája olyan erősre sikeredett, hogy a korabeli cenzúra minden elkövetett a mű féken tartására. A belőle készült rajzfilm is, csak Sztálin halála után egy évvel kerülhetett a nagyközönség elé. Pedig az alapgondolat megszívlelendő mindenki számára, különösen is fontos ez nekünk keresztyéneknek, különösen is fontos ma, amikor lépten nyomon ennek a szörnyű igazságnak a terheit nyögjük. Hiszen az egyenlőség ünneplésének magasztos jelenkori pillanatát rendre beszennyezi az egyenlőbbek félelmetes és beteges tombolása. Orwell előtt pár ezer évvel Isten írt – ha teljesen korrektek akarunk lenni, akkor íratott – egy könyvet, amely könyvben benne van, hogy a bűn hatalma alá rekesztett emberi élet nélkülözi az igazságnak a teljességét, sőt. Minden emberi rendszer előbb utóbb elhozza az egyenlők és egyenlőbbek dilemmáját, a kettős mérce alkalmazását. A reménységünk nem is emberekben van, hanem az Élő és Mindenható Istenben, akinél viszont nincsen kettős mérce. Ennek hihetetlenül szép bizonyítéka Ezékiel könyve is, ahol Isten elmondja, hogyha népére egy kiadós elfenekelős történelmi bünti vár, akkor a többi nép se érezze magát biztonságban. Kiválasztott népe nem az egyetlen, hanem az első, amit rendbe kell tennie, de aztán következik az összes többi. Az ítélet ebben éppen úgy működik, mint a kegyelem. Istennél nincsen kettős mérce, legyen szó áldásról vagy átokról, halálról vagy életről, ítéletről vagy megváltásról!
