„Kiment a magvető vetni.” (5a.)
Mégsem úszom meg a magvetőt, de legalább így én is átismétlem ezt a nagyon fontos példabeszédet. Fontos, mert arról szól, hogy az evangélium működésének valójában két lényegi összetevője van. Csak egy kicsit ágyazok meg az üzenetnek, azzal a sztorival amikor az alkoholista bemegy a dokihoz. Az orvos a szemébe néz és azt mondja: Uram, a maga összes bajáról egyes-egyedül az alkohol tehet. – Köszönöm doktor úr – lelkendezik a páciens – ön az első, aki végre nem engem hibáztat! Ki hibázik akkor, amikor az evangélium nem működik, nem hat, nem fogan meg, nem változtat rajtunk vagy a világon?! Ha pedig nem hibázik senki, akkor mi hiányzik, hogy – szemmel láthatóan az örömhír keveseket ér el ezen a világon? Nos, a magvető példázata arról szól, hogy a hiba, sajnos mindig az ön készülékében van. Régen amikor adásszünet volt a tv-ben ezt azért kiírták, hogy tudd a te tv-d rendben van, a jellel van a gond. Ebben a sztoriban a jel tökéletes, a probléma mindig veled van. Mert a magvetés eredményessége sohasem a magvetőn múlik, ő megy és vet. Ennyi. Kiment vetni. Teszi a dolgát. A titok a földben van elrejtve, a föld keménysége, puhasága, alkalmas vagy alkalmatlan volta az a kulcs, ami a történet lényegét adja. Mindig az emberi szív állapota az, ami a mag meggyökerezésének – és így értve a képes beszédet – az evangélium működésének a lehetőségét megteremti. „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Mt 15:19-20a). A szíved a lényeg, vigyázz rá, mert a magvető vet, a mag hullik, de vajon jó földet talál-e?
