„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!” (34.)
A napokban némi vitába keveredtem egy-két atyánkfiával, akik szent meggyőződéssel állították, hogy az egyház jövője a vidéken van, el kellene már felejteni ezeket a városi törekvéseket és minden erőnkkel a kis falvak megmentésére kellene koncentrálnunk. Én persze próbáltam némi biblikusságot belecsempészni a pro és kontra érvelésbe, de beszélgetőpartnereim nem igazán voltak vevők az én nyakas kálvinista igéhez ragaszkodásomhoz. Hiába mondtam, hogy az egész emberiség útja az Isten forgatókönyve szerint a kertből egy csodálatos városba vezet, a dzsungelből a mennyei Jeruzsálembe tart, a mi sztorink egy csodálatos megapoliszban fog majd véget érni, csak megvetően legyintettek. Na gondoltam, ha már az üdvtörténeti távlatokra nem olyan nyitottak, próbáltam egy kis lukácsi missziói víziót felvázolni nekik, hogy maga az Úr Jézus is területileg is kijelölte a misszió útját, Jeruzsálem, Samária meg a föld végső határa, és a városban sok ember van, szóval ott nagyobb az esély az aratásra, ezért kellene még több munkást oda beállítani, meg Pál is a városokba ment, de mintha a falnak beszéltem volna. Így beadtam a derekam és hagytam, hogy továbbra is azzal áltassuk magunkat, hogy a jövőnk az a falvakban és az idilli vidéki Magyarországon van. Mert ugye, tették hozzá, csak nézzük meg Budapestet, mennyi csúnya libsi, meg lmbtq, meg ott sokan nem is a Vezérre szavaztak, maradjunk csak vidéken. Vagy nem emlékszem, hogy Jézus is mit mondott Jeruzsálemre, hogy elhagyottá lesz házatok, meg kő kövön ott nem marad, nem is értik mit akarok én a városokban. Mondtam, hogy én semmit, de Isten annál többet. Isten szereti a városokat és a városi embert éppen úgy, mint mindenki mást, még akkor is, ha az a város elutasító, megöli a prófétákat, megkövezi a küldötteket. Ennek ellenére Jézus Krisztus vágya és törekvése ugyanaz, ez az, ami változatlan több ezer éve: összegyűjteni, védelmezni, megváltani és nem elpusztítani akar. A kérdés csak az, hogy mi mit akarunk!
