„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:” (8.)
A lord és inasa Jean Afrikában vadásznak. Hosszú és fárasztó sétálás után elérnek a bozótnak a szélére, ahol hasra fekszenek és várják, hogy egy kicsi vagy egy nagy vad majd eléjük sétál. Egyszer csak – szinte a semmiből – megjelenik egy hatalmas oroszlán. – Jean, kérem a puskát! – szól a lord, majd lő, de sajnos nem talál. Az oroszlán feléjük indul, és vészesen fogyni kezd a távolság köztük és a vadállat között. – Jean kérem a második puskát! A lord újra lő, de most sem talál. Az oroszlán most már csak alig ötven méterre van tőlük. – Jean kérem a harmadik puskát! – mondja a lord. Céloz, lő, de
most sem talál. Az oroszlán már csak pár méterre van tőlük, ugrani készül, erre a lord ásítva odaszól inasának. – Rendben Jean, meguntam ezt az egészet, most már kergesse el ezt a cicát.
A történet folytatása nem tudom mennyire vicces, és abban sem vagyok biztos, hogy az a cica könnyen elkergethető lett volna. Persze van olyan világkép, amiben a hatalmas oroszlán a döntő pillanatban csak egy kis cicának tűnik, s talán még szolga is akad, aki ha nem is elzavarni a cicát, de magát feláldozni képes. Akinek van füle hallja, akinek van szeme, lássa, akinek egyik sincs, az kérjen a Lélektől, mert igen nagy a baj. Hiszen van ellenségünk, aki, mint ordító oroszlán jár szerte, áldozatot keresve. Nem fogja a golyó és nincs az-az inas, aki elkergetné, egyedül egy valaki képes arra, hogy elvegye hatalmát és erejét, s Ő már ezt meg is tette. De ettől még nem kell huzigálni a cica bajuszát, mert megharap, vagy akár fel is fal minket.
