„A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.” (45.)
Jézus Krisztus utolsó három órája a kereszten egészen közel hozza Isten haragját és igazságát azok számára, akik szemlélői és átélői az eseményeknek. Amikor a napnak a legmagasabban kellene járnia az égen, akkor egyszer csak beáll a teljes sötétség, jelezve ezzel, hogy Isten haragja és ítélete megérkezett és mégsem a csúfolódókat meg a köpködőket sújtja, hanem egyedül a szeretett Fiút. Hová rohanhat a vallásos ember egy ilyen helyzetben és hol kereshet menedéket? Naná, hogy a templomban, ott, ahol a Szentek Szentjében Isten földi lakhelye van, hiszen ez az egyetlen hely, ahová nem érhet el az ítélet. Ekkor történik a következő jel, hiszen az embereket és az Istent elválasztó kárpit, a bűnt jelképező kárpit, az a nehéz és masszív térelválasztó „szőnyeg” kettéhasad, egyértelművé téve két nagyon fontos dolgot. Az egyik az, hogy a templom innentől kezdve nem ment meg senkit, mert a templom is ítélet alatt van, s ahogyan Jézus megjósolja annak fizikai elpusztulását ez az esemény a spirituális végét is jelenti ennek a történetnek. A templomnak vége. Mint ahogyan az áldozatbemutatásnak is vége, hiszen Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata, a helyettes áldozat íme megnyitotta az utat a bűnös ember és Szent Isten között. Ez a másik nagyon fontos dolog. Nincs már ami elválasszon, nincs már ami akadályozzon, mert Jézus Krisztus egyszer és mindenkorra meghozta a legnagyobb áldozatot. Ha nincs elválasztó kárpit, akkor nincs szentek szentje, meg külső udvar, meg a csúnya emberi rész, meg a szent isteni és nem kell főpap és nem kell áldozati állat és nem kell semmi csak az ember és az Isten. Akik Jézus Krisztusban találkozva az Ő áldozata után már találkozhatnak, mindenféle hókusz-pókusz nélkül. Jézus Krisztus az egyetlen út ezentúl
az Atyához, Ő az engesztelés, Ő az áldozat, Ő a kárpit, Ő az oltár, Ő a Szentek Szentje, neked sem kell más, csak Ő és Ő elég mindenre!
