„… és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő.” (6.)
Ha mond neked bármit is Mason és Steinberg neve, akkor te egy szerencsés ember vagy, mivel sikerült olyan „cooltourgyöngyszemekbe” beletekintened, mint a Bud Spencer és Terence Hill életmű. Ennek az egyik legjobb darabja az a „Nyomás utána”, amiben a fenti két karakter, mint CIA ügynök szerepel, persze tévedésből, persze, hogy jópofa poénokkal és hatalmas pofonokkal. Az összeesküvés, amit le kell leplezniük nem más, mint, hogy egy K1 nevű őrült megalomán milliomos elhatározza, hogy egy rakéta felrobbantásával világkatasztrófát idéz elő, és eltörli az összes számot a föld színéről, ezzel visszalökve az embert az őskorba, s átvéve a hatalmat a világ felett. A legemlékezetesebb jelenet nekem az, amikor Steinberg és Mason próbálják felfogni a felfoghatatlant, vagyis, hogy nem lesznek számok. – El tudod képzelni a világot számok nélkül? Még egy futballmeccset sem nézhetsz végig. – Katasztrófa. – Meg aztán, nem rendelhetsz semmit telefonon, 3657, egy üveg sört sem! Nem rendelhetsz egy dupla hamburgert…. – Auuuuuu, a többiről nem is beszélve. Ehhez az utolsó mondathoz képzeld el Bud Spencer arcát, amint a kajáról való teljes lemondás bánata és rémülete tükröződik rajta. Kb. ilyen mélységű gondolataim támadtak akkor, amikor elolvastam, hogy egy angyal megesküszik arra, hogy nem lesz többet idő! Gyorsan futott végig a program a fejemben, nem lesz munkaidő, nem lesz pihenés, mikor megyek a gyerekért, hogy fogunk este kosarazni a srácokkal, ha nincsen idő. Mennyire kezdetleges szűrő ez, így látni a világot, önmagamon keresztül csupán. Aztán sikerült annyira kijózanodni, hogy felfogjam, mindez még nem történt meg, még talán van időnk kihasználni és jól használni az időt. Még van időnk jót tenni, szeretni, figyelni, elmélyülni, megtérni, dönteni, változtatni, tudva és nem felejtve, hogy egyszer eljön majd a pillanat, hogy nem lesz idő!
