„Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét.” (12.)
Manapság azért nehéz bármit is csinálni, mert nem nagyon van fősodor, amihez a többség vagy a jelentős többség igazodna. Trendek, vélemények, féligazságok lépnek a megszokott rendszerek helyére és valójában mindenki azt csinál, amit akar és amit tud. Sokféle példát lehetne mondani, most az első, ami bevillan az a gyereknevelés. Generációról-generációra volt azért egy fősodor abban, hogyan is nevelünk gyereket, a lényegi dolgokban volt egy szélesebb körű társadalmi egyetértés. Voltak persze kivételek, de közel sem úgy és közel sem annyi, mint manapság. Most meg szinte csak kivételek vannak, mindenki úgy csinálja ahogy akarja meg tudja és mivel ez ma már nem marad meg a család intimitásában, hanem megy a szociális hálóra, ha már négy ember összekapaszkodik valamiben, akkor meg is van az önigazolás és a visszacsatolás, hogy az, amit csinálok az jó, függetlenül attól, hogy mit mond a szakember. Persze az is jó kérdés, hogy ki a szakember. Szinte mindenki az, nehogy már egy Vekerdy Tamás mondja meg nekem, hogyan is kell, meg mire is van szüksége, azt én tudom a legjobban. Egy ilyen társadalomban a keresztyénség is ki van téve annak a félreértésnek, hogy mindenki azt kezd vele, amit akar, úgy értelmezi, ahogy akarja és azt és annyit valósít meg belőle, ami éppen neki tetszik. Amikor Isten utat mutat a népének, akkor nagyon határozottan utasítja őket, hogy az Ő szavát, azokat az alapigazságokat, amiket Ő adott az embernek, hogy boldog élete legyen, azt nem elég egyeseknek valahogy, hanem mindenkinek és ugyanúgy. Nem elég összejönni a férfiaknak, aztán majd ők interpretálják otthon anyunak meg a gyerkőknek, dehogyis. Isten igéjét mindenkinek hallgatni kell, tanulni kell, még azoknak is, akik csak úgy belecsöppentek ebbe a sztoriba. A jövevények is ez alapján kell, hogy megéljék a valóságot azért, hogy a nép ebben is egységes legyen. Mert akkor, amikor a meghallás és megértés után az egész átmegy a gyakorlatba, hogy ki mennyire tartja meg és teljesíti Isten akaratát, ott már ne lehessen arra hivatkozni, hogy én ezt nem hallottam vagy másnál máshogy láttam.
