„Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy az Isten munkáit műveljük? Jézus ezt felelte nekik: „Az az Isten munkája, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (28-29.)
Elmondom még egyszer, csak figyelj, mert nem fogod tudni követni, olyan lesz, mint az egyszeregy csak kétszer! Szóval, itt van ez a Jézus, aki azt mondja, hogy van annál jobb meló is, mint egész nap egy dénárért robotolni, ami alig elég arra a kis kenyérre, amit megeszünk. Mert ugye, az a kenyér az nagyjából két percig tart, hiszen a fél fogunkra is kevés, és nagyon sokat kell dolgozni érte! Nem így van, de így van! Na, most jön a lényeg tesó, azt mondja ez a Jézus, hogy ne ezért a kenyérért melózzunk, hanem menjünk az Istenhez melózni, mert ott olyan kenyeret kapunk, ami nem veszendő, vagyis nem múlik el, nem két percig tart, szóval ezért éri meg átmenni oda. Vágod már, csupa olyan „jómunkásembert” keresnek, mint amilyenek mi vagyunk, azt mondta Jézus nála mindig van szabad hely. Figyelj, mert most jön a legdurvább rész, mert eddig egy dénárért végig dolgoztad az egész napot, most meg apám semmit sem kell tenned, csak egyetlen egy dolgot, de ahhoz meg nem kell izom, csak a „jómunkásember” lelkesedésünk. Azt mondja Jézus – és ő a főnök fia szóval tudja mit beszél – hogy ez nem ilyen fizikai meló, de nem ám. Ahhoz, hogy miénk legyen ez az örök kenyér vagy örök élet vagy mi, annyit kell csak dolgoznunk, hogy hiszünk benne. Mármint Jézusban, érted, semmi több, nincs megerőltetés meg izom szag. Csak hinni kell. Ennyi a feltétel. Szerintem simán menni fog, szóval ne tétovázz, ne okoskodjá, hanem fejest bele azonnal. Tuti meló. Mondom, nem kell hozzá semmi, csak a „jómunkásember” mentalitás, az meg megvan nem? Akkor gyerünk!
