„Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én Uram, az Úr.” (14b.)
Bíróságon tárgyalás, kihirdetik az ítéletet, az elítélt nagyon örül, még hálálkodik is a bírónőnek. – Jaj drága bírónő, hálásan köszönöm, sohasem gondoltam volna, hogy ennyivel megúszom, csak öt év, jaj de jó, öt év. A bírónő felnézett a jegyzeteiből és így szólt. – Ne hálálkodjon, hanem inkább figyeljen, mert félre értett valamit. Nem öt év, hanem kötél! Pedig első hallásra azt hinné az ember, aztán mégse. Ítélet vagy itt élet, pont, mint az öt év vagy a kötél. Pár betű különbség és mégis mennyire más végeredmény. Az ítélet az mindig rajtunk múlik, ahogyan éltél, amiket tettél, aszerint lesz az ítélet. Ez ennyi. Persze ha jobban figyelsz, akkor hirtelen meghallod, hogy valaki kedvesen és szelíden, halkan azt súgja – Itt élet. Itt velem. Itt mellettem. Ugyanaz a hang, amelyik megtörve mondta, hogy – Elvégeztetett, vagy sírt a kereszten, hogy – Éli Éli lamma sabaktani. A kegyelem az mindig Jézus tetteinek a következménye. Isten azt mondja, amit te tettél, annak az eredménye ítélet, pusztulás, halál. De választhatod a kegyelmet, a Jézussal való életet, ami az Ő tetteinek a következménye, hiszen Ő megkapta azt a halált, amit mi érdemeltünk volna, azért, hogy mi megmeneküljünk és megkapjuk azt az életét, ami neki volt tervezve. Isten Jézus Krisztus élete és tettei alapján felmenthet minket, ha elfogadjuk tőle ezt. Szóval tessék nagyon figyelni és úgy élni, hogy a sztorink vége ne ítélet-, hanem eredményhirdetés legyen. Krisztus halálának eredménye az örök élet. Ahová minket is vár!
