„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti.” (31.)
Szeretőm van. Egy másik nő az EGY helyett. Eljárok, „csakbeszélgetünk” aztán meg nemcsak. Érzelmi, értelmi, fizikai vonzalom és kapcsolat. Ez pedig arról is beszél, hogy az, aki az Egy kellene legyen, az már nem az egyedüli és nem a kizárólagos. Vagyis a másikkal való kapcsolatom a legtöbbet az egyikkel való kapcsolatomról mondja el. Mert az, ahogy valakivel bánok azt is megmutatja, hogyan bánok a nem valakikkel. A keresztyénségben ez a lényeg. Ha egy büdös bunkó paraszt vagyok a munkatársaimmal, akkor nem lehetek kedves Krisztussal. Amikor egy munkamegbeszélést nem tudok normális emberi hangulatban és módon levezetni, akkor nem sok értelme van ájtatos képpel zsoltárokat énekelgetve úgy tenni, mintha… mert ez csak mintha. Ez a farizeusi. A színlelt. A halálos. A Szentlélek megrontása. Mert az, amit a másik emberrel teszek az nem a másik ember iránti indulatomról és viszonyomról beszél, hanem az Istennel való kapcsolatomról tesz tanúbizonyságot. Ezért nem nagyon látok különbséget a között, hogy szeretőm van, vagy kegyetlen vagyok, vagy csak pusztán képmutató. A jézusi szó mindenkinek ugyanaz. Menj el és többé ne… Zákeusnak nem azt kell vállalnia, hogy elmond öt miatyánkot, meg befizeti húsz évre visszamenőleg az egyházfenntartóit, meg elmegy templomba, hanem azt kell letennie Isten kezébe, ahol neki gondja van. Neki a pénzzel és a hatalommal van gondja. Ezért adja vissza a szegénynek a többet, az elcsaltat. Mert amit a másikkal teszel, azzal az Alkotót gyalázod vagy magasztalod. Ennyi.
