„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (24.)
Most. Azonnal. Rögtön. Máris. Egy instant társadalom instant vezéreszméi. Pillanatok alatt szeretnénk látványos dolgokat elérni, mindeközben azzal áltatjuk magunkat, hogy így is lehet. Talán a legviccesebb a fogyókúra, amely jól szemlélteti az instant társadalom minden problémáját. Hosszú évek egészségtelen táplálkozása és életmódja odáig juttatja az embert, hogy azt mondja: elég, ezen változtatnom kell. Mától a következő 4 évben új életmódot alakítok ki, mozgás, egészséges étrend, no stressz, esetleg lerakom a cigit… francokat. Két hetes gyorskúra, majd ledobok tíz kilót, (ennek nagy része hasznos izom és szövet lesz), aztán minden mehet a régi kerékvágásban. Így nem lehet. Ebből eredmény sem lesz, nemhogy győzelem. Bajom van magammal vagy a másikkal. Veszekedések, kiabálások, egy-két nekirugaszkodás, aztán ha nem megy, akkor mehet mindenki arra, amerre akar. Éveket belefektetni egy megoldási folyamatba, hosszú időn keresztül dolgozni magammal és a másikkal, az ma már nem divat. Volt ismerősöm, aki az esküvője után 4 hónappal már elvált. Nehéz dolgok ezek. És attól félek, nagyon olcsón, hamar és könnyen akarjuk megúszni. Mindig elnézem az olimpiák sportolóit, legyen szó akármelyik számról, mennyi energia, mennyi küzdelem van egy-egy aranyérem mögött. Naponkénti kemény edzés, az adott mozdulatok pontos begyakorlása, unalomig ismételt dolgok, összpontosítás, figyelem és az a pár perc, ami alatt eldől, mennyit ért az elmúlt négy év. Nagy versenyeken nem lehet instant győzelemmel nyerni. Készülés, felkészülés, odaszánás, nap, min nap ugyanaz a szilárd elköteleződés hozhat csak eredményt. Tessék edzeni, készülni, gyakorolni, odaszánni, mert csak akkor van rá esély, hogy nyerjetek!
