„Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (33.)
Vacak ügy, ha valaki álmatlanságban szenved, akkor is, ha ez csak egy tünet, és akkor is, ha ez maga a betegség. Szükségünk van az alvásra, hiszen ki kell kapcsolni, le kell nyugodni, a testnek és a léleknek egyaránt kell az alvás. Éppen ezért veszélyes a krónikus álmatlanság, mert felőrli az embert, egy idő után a test belefárad, az agy felmondja a szolgálatot, nem lehet örökké ébren lenni. Persze van ennek az álmatlanságnak egy másik olvasata is, hiszen aki látta a Pitch Black című Riddick filmeposz első szeletét, az tudja, ha jön a sötétség, jobb ébren maradni. (Aki nem látta, a sötétségben édi kis lények zabálják fel az embereket, de régen láttam, és nem is vagyok rá túl büszke). Elvonatkoztatva az amerikai filmcsodáktól, néha ébren kell lennünk, hogy le ne maradjunk a fontos dolgokról. Szilveszter, hullócsillagok, VB döntő, sok minden, amit nem lenne jó átaludni. Valami hasonlóról beszél Jézus Krisztus, amikor a lelkünk ébrentartásáról tanít az övéinek. A lelkünk ébren kell, hogy maradjon, nem pihenhet, nem hagyhat ki egy kicsi időt sem, mert lehet, hogy így maradunk le a legfontosabb dolgokról. A lelkünk éber kell, hogy maradjon, és ébren kell, hogy maradjon. Ma annyian akarják elaltatni a lelket, azt mondják: ráfér a pihenés, minek a lélek, minek a lelkiismeret, aludjon csak. Ne gondold végig amit csinálsz, ne legyenek erkölcsi aggályaid, de ha vannak is, a lelked csak altasd tovább, ez ma a korszellem. Amennyire én látom, a korszellemek, hol szellemesen, hol tragikusan, de jönnek, mennek, elillannak. A lelkünk azonban ha elalszik, utána már nagyon nehéz felébreszteni, vagy éberségét visszaadni. Ezért vigyázzatok!
