„De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!” (27.)
Talán nem is kellene magyaráznom, pláne az elmúlt napok történéseinek fényében, hogy mennyire fontos tartozni valahová. Az egyszerű hétköznapokban talán nincs is különösebb értéke annak, hogy melyik nemzethez vagy családhoz tartozom, vagy éppen melyik városban lakom. Aztán jön egy fordulat, és csak azért, mert az országom vezetői rossz döntést hoztak, én magam is tiltólistára kerülök, befagyasztják a bankszámlám, korlátozzák az utazásom stb. Nem minden orosz elkövető és nem minden ukrán áldozat, s mégis, egy csapásra keretezzük újra emberek életét csak a származásuk alapján. De éppen ilyen megrázó napjaink „múlteltörlős” törekvése, ahol csak azért ledöntik valakinek a szobrát, mert rossz korban élt, vagy mert nem felel meg a mai népszerű ideológiáknak. A világ az alapján osztja és szorozza magát, hogy mi emberek hová tartozunk, melyik rassz, melyik ország, melyik identitás, melyik vallás. Mindegyiknek van ára, tagdíja, valami, amit meg kell fizessünk azért, hogy oda tartozhatunk. Ez néha jelképes ár, tényleg csak két drachmányi, néha pedig a teljes vagyonunk és egzisztenciánk bánja azt ahová tartozunk. Jézus Krisztus mégis ezeken túlmenően és átívelően arra figyelmeztet minket, hogy nem elég valahová tartozni s fizetni és megfizetni ennek a tartozásnak a tagdíját, hanem ezeken túl akkor vagyunk igazán szabadok és boldogok, ha valakihez is tartozunk. Az igazi szabadság nem a valahová tartozásban, nem a valakinek tartozás függésében, hanem a valakihez tartozás boldogságában realizálódik. Ez a keresztyén emberek gyermeki szabadsága, ahol az evilági megfizetések és tartozások kiegyenlítése előtt ott van gyermeki létünk alapja, Isten szabadítása. Mert ennek a legfontosabb Valakihez tartozásnak az árát nem mi kellett, hogy megfizessük, hanem Ő maga volt az, aki kifizette a szabadságunk és a boldogságunk árát. Minden más már csak azért van, hogy ne botránkoztassunk meg senkit…
